Pakolás, Éjszaka, Utazás

Amint haza értünk elővettem a hatalmas fekete bőröndömet, és válogatni kezdtem a ruhákat. Mi van velem? Fogalmam sincs mit vigyek.
- Eleaaaaanor. - kiabáltam ki a szobámból és barátnőm másodpercek alatt ott termett.
Ahogy meglátta a ruhákat szana-szét feküdve a földön elnevette magát.
- Nem tudom mit vigyek! - mondtam miközben egyik kezembe egy kék mini ruha volt, amit már évek óta nem vettem fel a másikba pedig egy fekete Jack Daniels-es póló. - Melyiket vigyem? - kérdeztem elkerekedett szemekkel.
- Loretta...szerintem mindkettőt berakhatod. De te nem vagy az a "kiválogatom a ruhámat amit elvigyek" típusú lány..te inkább abba a bizonyos "minden szart bedobok és kész is" féle csajszi vagy..Mi ütött beléd? - mosolyodott el.
- Jól kell kinéznem, hogy.....- nem akartam befejezni a mondatot.
- Hogy? - nézett rám El, egy csöppnyi mosollyal.
Tudom, hogy tudja mire gondolok, minek mondjam ki?
- Tudod jól miért...nem mondom ki!!! - motyogtam halkan.
- Mondd ki!!! - bátorított.
- Hogy megtetszek Zayn-nek. - pirultam el. Te jó ég én elpirultam? És ilyet mondta? Utoljára 4 évvel ezelőtt mondtam ezt...4 éve. Eleanor örömében ugrált és vigyorgott, mire én megfogtam a fejemet, megingattam és elnevettem magam.
- Akkor én összepakolom a cuccodat. - kacsintott. - Te pedig addig csinálj pár szendvicset, éhes vagyok és nem akarok a fiúknál enni. - hadarta.
Barátnőmre bíztam tehát a pakolást, én pedig az irányt a konyhába vettem. Elkészítettem 6db melegszendvicset és teát is csináltam. Közben azon gondolkoztam vajon, hogy is kell szerelmesnek lenni. Hogy kell romantikusnak és eszeveszett szenvedélyesnek lenni egyszerre. A szenvedély még menne...de ha az romantikával párosul, akkor az nálam kész csőd. Elfogyasztottuk az vacsit, ugyanis hamar elment az idő a pakolászással.
- Elraktad a fogkefém is? - kérdezte teli szájjal.
- El.- mosolygott.
Elindultunk a nagy csomagokkal vissza a fiúkhoz. Útközben megláttam egy srácot, aki éppen egy lányt rángatott az út másik oldalán.Senki sem bánhat így egy lánnyal. Agyamat elöntötte a bosszú, és a méreg. Elengedtem a bőröndöt és átfutottam az úton. Barátnőm ledermedve nézte a cselekedeteimet. Letéptem a srácot a leányzóról.
- Valami gond van? - kérdezte, miközben a hapsit a vállánál fogva lerángattam a csajról.
- Szórakozunk. Neked meg semmi közöd hozzá!! - kiabált rám a faszi.
- És ő is akar szórakozni, vagy csak te? - néztem bele idegesen a szemébe.
Mire ő csak egy fél mosolyt festett arcára, amit én ezek után ököllel megütöttem.
- MENJ!! - ordítottam oda a lánynak, aki sírva megköszönte, hogy leszedtem róla ezt a barmot.
Csak ütöttem és ütöttem a srácot, mire térdei összerogytak és összeesett a hideg fűre. Élt még.
- Akarsz még szórakozni? - kérdeztem tőle flegma mosollyal. Fejét nemre ingatta. Otthagytam és vissza sétáltam a barátnőmhöz.
- Minden oké? - kérdezte és hallottam a félelmet a hangjában.
- Most már igen.Többet nem fogja piszkálni ez a görény. - vettem fel újra a bőröndöt és most már egyenesen a házhoz mentünk, megállás nélkül és nagy csendben. Megérkeztünk és Liam ajtót nyitott és mi ledobtuk a cuccokat. Mivel eddig sötét volt észre se vettem ,hogy a kezem néhány helyen véres még. Harry észrevette Eleanor ijedt tekintetét. Míg én a konyha csapnál mostam le kezemről és annak a vadállatnak a vérét, meghallottam, ahogy Hazza és El beszélgetnek a kanapén.

*Harry: Mi történt?
*Eleanor: Loretta megint..megint verekedett.
*Harry: Tehát még mindig nem kontrollálja magát. Kit vert meg?
*Eleanor: Hát ez az, hogy csak meglátott egy hapsit, aki egy lányt rángatott és ennyi, kész. Elborult a feje és péppé verte a hapekot.

Közbe léptem és odamentem hozzájuk.
-  Jól vagy? - kérdeztem meg Eleanor-t.
- Igen. - mosolygott. Tudtam, hogy ez a kamu mosolya, de nem akartam erőltetni, ha nem akarja a szemembe mondani, hogy undorodik tőlem és fél, akkor ne mondja.  A kínos csendet a többi fiú szerencsére elmosta, bár Zayn nem jelent meg. Vajon hol van?
- Éhes vagyok. - ordította Niall. - Loretta te tudsz főzni?
Meglepett a kérdés.
- Igen. Miért? - néztem rá értetlen fejjel.
- Főzz nekünk! Mondjuk Spagettit! - kiáltott fel Louis.
Szóval főzzek. Érdekes ötlet, de addig sem ülök a kínos csendben.
- Rendben. De kell egy segítő aki elmondja mi hol van a konyhába.
- Jövök. - kelt fel Harry.
Kettesben sürgölődtünk a konyhában, mikor kicsúszott a kérdés a számon.
- Hol van Zayn? -
A fürtös rám kapta a tekintetét, és csillogó szemekkel nézett rám.
- A szobájába. Miért? - érdeklődött.
- Csak úgy....hm...figyelj a tésztát megtudod csinálni egyedül? Lenne egy kis dolgom. - nem mertem a szemébe nézni helyette az ujjammal babráltam.
- Hát...persze! - mosolygott.
Megtörölgettem a kezemet, és kivonultam a konyhából. A többiek csak figyelték, ahogy egyedül sétálok fel a lépcsőn, és Zayn szobájához érve bekopogok. Mit mondja neki?
- Fiúk mondtam, hogy ne zavarjatok most! Egyedül akarok lenni!
- Loretta vagyok. - kiáltottam be.
Hallottam ahogy felpattan valahonnan és a lépései egyre közelednek az ajtóhoz. A kilincs megmozdult és kitárult a barna ajtó.
- Te vagy az? - kérdezte mosolyogva.
- Nem úgy néz ki?  - kérdeztem vigyorogva, ahogy megláttam. Teljesen elvarázsolt, most már be vallom saját magamnak is....Oda vagyok érte....
- De nagyon is..gyere be! - hívott be. Kezemet a mellkasomnál összekulcsoltam és besétáltam a rezidenciájára. Meglepő volt, ahhoz képest milyen kis nyuszi fiúnak tűnik, a szobája nagyon vagány volt. Falai bordók voltak, bútorai feketék, az ágya hatalmas volt, piros párnákkal.
- Kérsz? - nyújtotta oda felém a cigis dobozát. Na jó mégse, olyan jó fiú, mint gondoltam.
- Igen. - húztam ki egy szálat.
Kisétáltunk az erkélyére és rágyújtottunk. Nagy volt a csend, furcsán éreztem magam amiatt amit ma tettem vele.
- Öhm..figyelj...ne haragudj, azért amit tettem délután. - néztem le az utcára.
- Hm..semmi gond.- motyogta. Csendben szívtuk el a cigarettát, majd vissza mentünk a szobájába.
- Van vacsi..én csináltam..vagyis hát Harry segítségével. Gyere le enni. - mosolyogtam.
- Beszélnem kell veled! - kapta el a kezemet.
Belenéztem a mogyoró barna szemébe, és nem értettem mit szeretne.
- Szóval Lori, tudod...ma amikor lesmároltál..akkor elég érdekes érzés fogalmazódott meg bennem. Amikor először láttalak, és odajöttél az asztalunkhoz, hogy valamelyikünket felcsípd már akkor tetszett a mosolyod amivel csábítani szerettél volna bennünket. Szóval..azt hiszem egy kicsit beléd szerettem. - mondta lassan..írtó lassan.
Hogy mi? Ő belém? Egy ilyen vadbaromba mint én? Nem tudtam mit mondjak. Egyszerűen furcsa volt az érzés. Levegőt is elfelejtettem venni, amit valószínű észrevett mert elmosolyodott.
-Nem kell válaszolj. Még nem! De egyszer majd választ szeretnék kapni. - motyogta.
Elindultunk a konyhába, mert elkészült a vacsora. Én még mindig nem kaptam szikrát az előbb történtektől. Mindenki leült a már megterített asztalhoz én pedig az asztalra raktam a spagettit. Mindenki nevetgélt, mosolygott és beszélgetett én meg mint valami depressziós úgy ültem közöttük.
- Nagyon jól főzöl! A pasid biztos oda van a főztödért! - mondta teli szájjal Niall. Hát igen Harry-n és Zayn-en kívül a többiek nem tudtak rólam sokat.
- Köszi, de nincsen barátom, úgyhogy maximum a jövendőbelim lesz oda érte. - mosolyogtam.
- Ohhh szóval van kiszemelted? - kérdezett vissza a szöszi, mire minden szempár rám szegeződött.
- Háát...nem tudom. - motyogtam halkan. Harry arcán egy apró mosoly jelent meg, és gödröcskéi ott virítottak arcán.
- Már irigylem egy kicsit a srácot, hogy ilyet ehet mindennap. - nézett rám Liam is.
Csak elmosolyodtam, nem voltam hozzá szokva a bókokhoz. Befejeztük a kaját és kijelentettem, hogy mivel én főztem nem én mosogatok, ezért ez a feladat a barátnőmre hárult.
- Mi lenne ha addig megismerhetnénk téged. Mi kérdezünk, te pedig válaszolsz! - mondta Louis, miközben elhelyezkedtünk a kanapén. Olyan volt mintha valami interjút adnék, az 5 "riporter" folyton dobálózott a kérdésekkel. "Mikor születtél? Hol? Van kisállatod? Volt? Kedvenc kaja? "
Aztán jött a kérdés, ami elől legszívesebben elbújtam volna, és jó messzire menekültem volna.
- Mikor vesztetted el? - kérdezte Louis.
Nagyot nyeltem. Harry és Zayn egymásra nézett.
- Hát..15 éves voltam. - mondtam és olyanná váltam, mint egy kis bárány.
- És ki volt a szerencsés? - szegezte felém a következő kérdést Niall.
- Nem volt szerencse...de Mike -nak hívták a mocskot. - válaszoltam.
- Nem volt jó a srác az ágyban? - nevetett fel Louis.
Beugrottak a kép kockák, ahogy vitatkozunk, mert én nem akarom, aztán ledob az ágyra lefogja a csuklóimat és vadul szívja a nyakamat, akárhogy is kiabálok senki nem segít, senki nem hall. Szememben egy kis könny jelent meg.
- Miért sírsz? - kérdezte meg Liam, és furcsálló tekintetet vágott felém.
- Hagyjuk szerintem a fiú témát! - simította meg a hátam Harry.
- Te tudsz valamit Harold? - kérdezte Lou a kis fürtöst.
- Majd elmondom! - vágta rá.
- Nem...ha valaki elmondja nekik az én leszek. - szipogtam. - Szóval 15 éves voltam és Mike-al már 2 éve együtt voltunk, tehát igen 13 éves korunk óta jártunk. Ő mindig meg akart fektetni de én nem akartam, szóval eljött a nap amikor sikeresen összevesztünk ezen. Annyira felhúzta magát, hogy...szóval...megerőszakolt. Mindennek 3 éve, de még mindig fáj, ha beszélnem kell róla. És igen, azóta vagyok ilyen amilyen most.....egy idióta gyilkos.....vagy valaki szerint kurva. Nekem mindegy ki, hogy akar hívni. Azóta nem volt barátom és szeretni sem tudom, hogy kell. Nem tudom, hogyan kell viselkedni egy fiúval, aki tetszik nekem. Csak azt tudom, hogy vigyem ágyba őket. - tört ki belőlem az őszinteségi roham. - Értitek? Én nem tudom, hogy kell szeretni...nem tudom..- bőgtem el magam.
- Shhh. Nyugi. Nincsen semmi baj. - öleltek át.
Furcsán jól esett az ölelésük.
- Hát itt meg mi folyik? - jött be Eleanor.
- Loretta könnye. - poénkodott Niall, amin mindenki nevetni kezdett.
- Majd megtanítalak.....vagyis megtanítunk, újra szeretni. - nézett rám Zayn.
- Sok sikert! - mosolyodtam el.


*Másnap- Utazás-Notthingham*
Már minden csomagot felraktunk a gépre. Csak én néztem még a tájat egy kicsit. Végre elmegyek innen, és talán akkor új életet kezdhetek. Elfelejtve Mike-ot, Kevin-t és az egész bagázst.
- Gyere foglaltam neked helyet. ! - intett Zayn.
Szívtam egy utolsó levegőt Londonból, majd felsétáltam a lépcsőkön és a Zayn mellett lévő helyen elfoglaltam magam. Bekapcsoltam az övem és vártam az indulást. Mindenki be volt zsongva legjobban persze a barátnőm várta az egészet, aki úgy tűnik oda van Louis-ért...és az is biztos, hogy a rajongás kölcsönös.
Felkeltem és elindultam a mosdó fele, Harry pedig oda jött hozzám.
- Szóval ki is a te kiszemelted?? - kérdezte.
- Hogy mi? - néztem rá hülyén.
- Tegnap a vacsinál, azt mondtad van valaki akit kiszemeltél magadnak. - gügyögte.
- Hát.igen.vagyis nem is tudom. - forgattam a szemem.
- Ki az? - komolyodott el a hangja.
- Nem akarom elmondani! - suttogtam.
- Már pedig...segítenék! - kacsintott.
- Azt hiszem belé szerettem. Sőt kétség sem fér hozzá, hogy oda vagyok érte. Nehezemre esett még saját magamnak is bevallani de, azt hiszem bele szerettem Zayn-be. - jött rám egy újabb őszinteségi roham.
- Wow, szóval Zayn. - lepődött meg Hazza.
Nem tudtam semmit sem mondani már csak szótlanul fürkésztem Harold tekintetét, ami miatt újra rákívántam a fürtösre.
- Egyébként még sosem szexeltem repülőn. - húztam közel magamhoz.
- Én sem. - kacsintott. - De nem is fogsz...legalábbis nem velem, a tiéd lesz Zayn. És megtanulod majd hogyan kell szeretni. - suttogta.
Bólogattam és vissza ültem a helyemre, ahol egy kis idő után elaludtam, már csak Zayn hangjára keltem fel. Éppen a vállán feküdtem.
- Kelj fel! Itt vagyunk. - suttogta, és megsimogatta az arcomat.
Fejemet felemeltem,, a kigyúrt válláról, és a csomagomért nyúltam.
- Tádáááá, ez a turné busz! - mutatott rá Louis egy hatalmas piros buszra.
- Ez? Ez egy guruló hotel. - bukott ki belőlem.
- Egy gond van...5 fős...tehát csajok valakivel aludnotok kell! - mondta Liam.
- Stipp-stopp Lou. - ugrott oda barátnőm a már megint csíkos pólós fiú mellé vigyorogva.
- Loretta....ö....alszol velem? - kérdezte Zayn, kicsit belepirult a dologba, mire én elnevettem magam.
- Miért ne? - válaszoltam és a srácot követve, elértünk a helyéhez. Egy egy személyes ágy volt.
- Ezen alszunk majd ketten? - mutattam a keskeny ágyacskára.
- Igen. Így talán közelebb kerülünk egymáshoz.
- Talán...