Reggel ahogy felkeltem agyam máris forogni kezdett és gondolkozni. Újra feldolgozni mindent. Az egész villámcsapásként ért, az egész dolog. Egy, arról sem tudtam, hogy Mike, Kevin fia....Kettő, Mike-nak még börtönben kéne csücsülnie, hiszen a pert én nyertem és 5 év letöltendőt kapott, azaz még egy évig minimum rácsok közt lenne a helye. Leguggoltam a ágy mellé, hátammal neki dőltem a fa komódnak. Eszembe jutott, hogy ismertem meg Mike-ot és mennyire boldog voltam mellette. Nem véletlenül utálom a vidámparkokat, hiszen Ő ott volt jegyszedő. Ott találkoztam vele először, amolyan szerelem volt első látásra. Ahogy a belépő szalagot a csuklómra tette, ahogyan közben szemembe nézett tényleg elvarázsolt. Szívem majdnem kiugrott amikor megtudtam, hogy Ő fog minket végig vezetni az összes játékon ami ott volt. Nem sokat beszéltünk, csak pár szót. Több volt a mosoly mint bármi más. Szempillantás alatt beleszerettem. A kirándulás végén elkérte a számomat, amit én habozás nélkül megadtam. Onnantól kezdve minden pillanatban sms-ekkel bombáztuk egymást, éjfélkor felhívtuk egymást, hogy halljuk egymás hangját. Bemutattam a szüleimnek, és Ő is az anyjának, akkor azt mondta az apja elhunyt egy betegségben, ezek szerint nem...csak nem akarta, hogy megismerjem az agresszív, bérgyilkos apját. Odáig voltunk egymásért. Boldogak voltunk. Aztán....aztán megtörtént a veszekedés. Idegesen csapta be az ajtót, mert én 15 évesen nem akartam vele lefeküdni, Ő pedig minél jobban szerette volna. Akaratom ellenére, megtette. Megtette és elhagyott.
Könnyeim patakokban folynak le. Sminkem elkenődött. Halk kopogásra lettem figyelmes, majd Zayn jelent meg az ajtóban.
- Gyere ide Drágaság. - karját felém nyújtotta, én pedig habozva de megfogtam, azt. Gyengéden ölelt magához, könnyeim a pólóját áztatták vállánál. Sosem éreztem ilyet. Ilyet, hogy valaki törődik velem.
- Minden rendben lesz. Én majd vigyázok rád. - mosolygott rám. - Ha még egyszer visszajön esküszöm kiütöm az összes fogát.
Hajamat a fülem mögé tűrte, és megcsókolt. Örültem neki, hogy ennyire óvni próbál, bár van egy olyan megérzésem, hogy nekem kell rá vigyáznom, hiszen bármikor megtámadhatja az az őrült Mike.
- Emlékszel tegnap mondtam, hogy ma elviszlek valahova?
Felnéztem rá. Valóban említette és még mindig nem tudom miről van szó.
- Vegyél fel valami csinosat és ha lehet, délután négyre készülj el! - simította le könnyeimet.
- Hova megyünk? - kérdeztem meg.
- Meglátod! - hangja lágy volt.
Hamar távozott a szobából. Megtöröltem könnyes arcomat és felkeltem. Tükörbe nézve megláttam, hogy teljesen szét vagyok zuhanva. Legszívesebben pofán csaptam volna magam mindenért. Sóhajok kíséretében beballagtam a fürdőbe és a zuhany alatt felejtettem el a sok gondot.
Elgondolkoztam vajon mi is lehet a titokzatos hely, ahová vinni szeretne.
Romantikus vacsora...vagy...a szüleivel találkozok? Nem tudom..fogalmam sincsen.
Megszárítottam a hajamat és a csomagok között találtam egy csodálatos ruhát. Eleanor mindenre gondolt amikor bepakolt nekem? Ez gyönyörű. A bordó selyem kicsúszott ujjaim közül, ahogy fogdostam. Ledobtam magamról a törölközőt és belebújtam a puha ruhába. Simogatta a bőrömet. Sminkelés után, magamra vettem egy bordó magassarkút, amit El szekrényéből szedtem ki. Csak nem fog megharagudni, hogy kölcsön veszem.
Kiléptem a szobából. Meglepett tekintetek tapadtak rám. Louis tátott szájjal bámult. Harry arcát mosoly díszítette. Zayn csillogó szemei pedig egyenesen az enyémekbe fúródtak. Mindannyiukon öltöny díszelgett. Zaynie felkelt a fotelből,amelyben eddig helyet foglalt. Karját felém nyújtotta én pedig színpadiasan belé karoltam.
- Gyönyörű vagy Hill! - suttogta fülembe, majd óvatos puszit nyomott a hajamba.
Egy pillanatra orromat megcsapta finom parfüm illata. Ez nem a megszokott parfüm volt, ez valami más..talán Givenchy Play For Him.
Mindig könnyen megismertem a férfi illatokat. Amikor sok férfival összefekszel és másnap reggel látod mit fúj magára, vagy mi van a polcán, megszokod az illatot.
Louis és Eleanor is egymásba fonódva ballagtak kifelé.
Cipőnk kopogásán kívül szinte semmit sem lehetett hallani.
- Várj meg itt! El kell mennem valamiért! - fordult felém Zayn.
- Rendben.
Csak álltam és vártam. Harry mellém sétált. Ő partner nélkül megy...az akárhova is!
- Nagyon csinos vagy!
- Kössz.
Nem volt kedvem nagyon senkivel sem beszélgetni. Akármilyen szép is a ruha és a cipő, rohadt kényelmetlen.
Zayn lépteire lettünk figyelmesek.
- Ezt..izéé...öhm..neked hoztam! - nyújtott át nekem egy csodálatos vörös rózsát.
- Hát. Köszönöm szépen. - vettem el tőle nyugodtan.
Nem szeretem a rózsákat. Túl romantikusak és nyálasak. De ha Ő adja, teljesen más! Jól esett, hogy gondolt rám.
Tovább sétáltunk és limuzinba szálltunk.
- Hova megyünk? Most már tudhatom? - kérdeztem meg már nem is tudom hányadszorra.
- Zayn nem mondta? Egy díjátadóra vagyunk hivatalosak. - Liam nyugodt hangja engem egyáltalán nem nyugtatott meg.
- Hogy díjátadó? Kamerák? Vörös szőnyeg? Újságírók? Fények? Sikoltozó lányok és fiúk?
Kétségbe estem. Én ezeket nem akarom. Én nem vagyok se szép, sem normális, hogy képes vagyok ezt megtenni.
- Igen. Nagyjából ezek várhatóak! - nem hallottam Harry hangját, csak szájáról olvastam le a szavakat. A nagy meglepettségbe meg süketültem? Ez nagyszerű?
Bámultam ki csendben az ablakon. Fogalmam sincs, hogy szólt e hozzám valaki. Vagy csend volt.
Azon gondolkoztam, hogy ez nem az én világom. Pezsgő, beszélgetni más sztárokkal akik letettek valamit az asztalra, miközben én egy senki vagyok, tipegni a vörös szőnyegen, belekarolva a világ legstílusosabb, legférfiasabb srácával, akibe lányok milliói szerelmesek még.
- NEM! - suttogtam fel.
Mindenki rám nézett, legalábbis csak most tűnt fel, hogy engem figyelnek.
- Minden rendben? - simított végig Zayn a hátamon.
- Nem. Semmi sincsen rendben. Ez nem én vagyok. A szép ruha, a csodálatos srác, a virág, a díjátadó..ez nem az én világom. Csak gondolj bele meglátnak egy olyat, mint..ÉN, melletted aki csodálatosan fest. Meg a többiek mellett, akiken mind szépen fest az öltöny. Eleanor is gyönyörű, de én elrontom az összképet! - folytattam volna a monológomat, miközben kisebb könnyek sorai hagyták el szememet, de Zayn letörölte azokat és ujját számhoz emelte, jelezve vele Fogjam be a pofámat és hallgassak!
- Csodálatos vagy! Gyönyörűen áll a ruha is, és ha melegítőbe jöttél volna akkor is szépen néznél ki! Csodálatos srácnak neveztél? - kérdezte meg.
A többiek mind minket figyeltek. Csodálatosnak hívtam volna?
- Nem. Ilyet nem mondtam. - hazudtam miközben egyik hullámos fürtömet a fülem mögé tűrtem.
- Tudod Hillary...neked is egyszerűbb lenne, ha nem csak nekünk, de magadnak sem hazudnál tovább! - szólalt meg Mr. Bölcs Liam.
Jó. Valóban. Teljesen igaza van. De akkor is. Én nem szoktam férfiaknak bókolni.
Megérkeztünk. A limuzin egyenes a vörös szőnyeg végén állt meg.
- Én kiszállok előbb feléd nyújtom a kezemet és segítek kiszállni. Onnan már tudni fogod a dolgot! - mosolygott rám Zayn.
A többiek már szépen kisétáltak.
Kinyílt az ajtó újra. Zayn kilépett. Az adrenalin szintem az egekbe szökött. A fény egyenesen az ajtóra világított. Kezét felém nyújtotta én pedig remegő kezekkel kapaszkodtam bele ujjaiba. Kiléptem a puha szőnyegre. Vakuk kezdtek fel villanni és a világítás csak kettőnkre esett. Megnyugtató mosollyal rám nézett és tudtam, most nekem is mosolyognom kell, ha akarok, ha nem.
Vigyorral az arcomon tipegtünk lassú tempóban végig. Egész úton fényképező kattogás követett minket. Közben feltűnt a zene amire sétáltunk. Ez nem volt már mint Gabrielle Aplin - The Power of Love című száma. Megnyugtató volt. Romantikus. És be kell valljam izgalmas.
Odaértünk egy fekete falhoz, ami kartonból volt. Rajta valami vörös felirattal. Gondolom a díjátadó neve lehetett többször is rányomtatva.
Zayn derekamnál karolt át bal karjával. Magához vont. A mosolyom már nem "Mert kell" mosoly volt, sokkal inkább "Akarok" mosoly volt! Zayn is sokkal jobban megkönnyebbült. Rám nézett, míg én még mindig valamelyik kamerába próbáltam koncentrálni. Felkaptam tekintetemet a barna szemeire. Gyönyörűen csillogtak. Fogalmam sincs, hogy másodpercekig, percekig esetleg órákig bámultunk- e egymás szemébe. De nagyon szép pillanat volt.
Újra elindultunk és beértünk a hatalmas terembe! Zsúfolt volt. Sok ember. Sok sztár. Akiket eddig csak tv-ben láttam, vagy éppen falomról köszöntek vissza rám.
- Wow! - ennyit tudtam kinyögni a színpadot meglátva.
Hatalmas volt. Rajta fényes, csillogó gyémánt berakásos oszlopokkal és egy álvánnyal amin mikrofon állt.
Zayn bevezetett előre, ahol a többiek már mind ránk vártak, mosolyogva, izgatottan. Helyet foglaltam Louis és Zayn között.
- Nagyon szép voltál és vagy! Ügyesen vonultál végig. - suttogott oda nekem barátom, hiszen elkezdődött az átadó. A lámpa fénye elsötétült helyette kék reflektor világított rá a gyémántos oszlopra, amely bevilágította az egész termet kékes fénnyel. Ránéztem.
- Köszönöm! Be kell valljam nagyon élveztem. - fordultam én is felé.
Közeledett felém, és én is megakartam csókolni tökéletesen rózsaszínes ajkait, amikor..."Az év legjobb fiú bandája díjat kapja........a One Direction"
Elkaptam fejemet. Zayn is lihegve pattant fel a többi taghoz, akikkel átölelték egymást. Egymás után, szinte futva mentek a színpadra. Én és Eleanor büszkén tapsoltunk.
- Köszönjük szépen ezt a díjat! Nektek Directionereknek, nagyon nagy hálával tartozunk, hogy szavaztatok ránk. Büszkék vagyunk rátok! Nagy köszönet illeti még emellett kísérőinket! Eleanor Calder-t és Hillary Styles-t, akik az elmúlt pár hétben teljes mértékben kiálltak mellettünk! - ordított a mikrofonba Louis.
Megemlített? Az ott az én nevem! Talán mégis fontos vagyok valakinek?
A díjátadónak és az after partynak hamar vége lett így újra a limuzinba találtuk magunkat. Kissé ugyan Harry és Niall többet ivott a kelleténél.
- Hillary! - szólalt meg Zayn.
Észre sem vettem, hogy lassan szunyókálok, mondhatni barátom vállán.
- Igen? - emeltem fel buksimat.
- Ezek szerint nem alszol. Már azt hittem. - mosolygott fel rám.
- Nem. Csak fáradt vagyok. - motyogtam. - Mondhatok valamit? - csúszott ki a kérdés ajkaim közül.
- Persze. Akármit! - helyeselt és végig simított arcomon.
Nagyot nyeltem. Kezem remegni kezdett.
- Szeretlek. - suttogtam.
Hirtelen ezer arc kapta rám a tekintetét. Egy pillanatra meg a sofőrünk szemeit is magamon éreztem. Eleanor sápadtas mosolyt csalt arcára, Louis és Harry pedig majd kicsattantak szavam hallatán.
- Hogy mondtad? - kérdezett fel Hazz.
- Szeretem! - bólogattam.
Zayn kissé belepirult a szavamba és nagyon vigyorgott felém.
- Én is! - súgta bele fülembe, majd nyakamba csókolt.
Libabőr lepte el testemet. Semmi baj Hill csak kissé kanos vagy! De ne foglalkozz a szükségleteiddel...végülis már hetek óta nem voltál együtt férfival! - suttogta istennőm.
Ajka az enyémre tapadt és szenvedélyesen tépte azokat. Kezemet ami mindaddig az ölembe feküdt, hátára vittem és végig simítottam gerincén, majd hajába túrtam. Csókcsatánk végén nevetésbe tört ki.
- Mi történt? - értetlenkedtem.
- Köszi. Tönkre tetted a hajam. - kacsintott rám.
- Nyugi Zayn. Most úgy nézel ki, mintha frissen lennél baszva! Pedig már vagy száz éve nem keféltéééél! - cinkelte Harry.
- Itt az idő ez a srác már vagy száz éve nem volt nővel, jól hallottad. Szóval tépd le azt a fránya fehér inget. - istennőm szinte uszított. De a cselekvés helyett jobbnak láttam kibámulni az esőbe.
MI VAN VELED MIÉRT NEM TESZED MEG? -tette fel a kérdést.
- AZÉRT MERT Ő NEM CSAK ÉJSZAKÁS KALAND!! -kiáltottam fel.
Basszus én ezt most hangosan kimondtam. Nagyon hangosan.
Furcsállóan néztek rám a többiek.
- Te mégis kivel beszélgetsz? - fordult felém Niall.
- Oh. Hogy én...azt hiszem megőrültem. - bámultam magam elé.
- Ki nem egy éjszakás kaland? - hunyorgott Harold. Már valószínű csak így nem lát belőlem vagy ezret.
- Zayn.
Na jó..ez már őszinteségi roham Hillary. Most azonnal hagyd abba. - szidtam le saját magamat, magamban.
- Nekem se te! -csókolt meg újra lovagom.
