Akkor most mi is legyen velem...?

Reggel felébredve Zayn-t néztem. Hiszen én vele aludtam anélkül, hogy lefeküdtem volna vele. Basszus én ezt a srácot szeretem. Mikor éreztem ilyet utoljára. Te jó ég? El sem hiszem, hogy tudok szeretni. Olyan mintha valami hamupipőke mesébe cseppentem volna...vagy inkább annak horror változatába. - jutott eszembe a tegnap este. Óvatosan felültem az ágyba anélkül, hogy Zayn-t felébresszem. Ma akar elvinni vacsorázni. Basszus. Már azt sem tudom mikor randiztam utoljára és csinosan kell felöltöznöm NEM szexin. Kiakartam kelni az ágyból, de a mellettem fekvő csoda elkapta a csuklómat és magához ölelt. Karjaival erősen szorított magához és én is magamhoz vontam.
- De jó lesz nekem, hogy minden reggelem így fog kezdődni reggel! - mondta rekedtes hangos.
Csak mosolyogtam. Nem tudtam mondani semmit. Nekem kell Ő..csak Ő.
Felpattantam az ágyból és magamra kaptam valami ruhácskát.
- Akkor ma vacsizni viszlek. - mondta.
- De én azt sem tudom.....- nem tudtam befejezni a mondatot.
- Nem érdekel mit nem tudsz! - mosolygott. - Majd újra megtanulod. Ha lehet a fegyvered ne hozd magaddal.
- Ne?És ha megtámadnak?Akkor nem lesz semmi a kezünkben. - dadogtam és kibukott belőlem a méreg.
- Majd kiütöd őket.Kétlem,hogy vissza jönne kicsim, főleg a tegnapi után, úgy megijesztetted, hogy csak úgy szaladt.- próbált nyugtatni, közben a párnájába nyomta a fejét.
- És ha visszajön?Ha mégse hoztam rá a frászt? - kérdeztem.
Kibújt az ágyból és odalépett hozzám, majd átkarolt derekamnál.
- Ha téged az megnyugtat akkor hozd magaddal! - sóhajtott és feladta a velem folytatott harcot.
- Csak megakarlak védeni. - suttogtam. - Nem bírnám, újra látni, amit tegnap, hogy ott ül rajtad és csak üt és üt és üt. - motyogtam, nem bírtam a szemébe nézni, helyette a lábainkat néztem ahogy azok egymás felé vannak fordulva. Keze megérintette az államat és felemelte a fejemet, így a szemébe kellett néznem.
- Nem kell ennyire féltened!! - suttogta, majd gyengéd csókkal nyugtatott meg. Ajtónk kinyílt és két szempárt éreztem magunkon.
- Nem is zavarok inkább. - hallottuk meg Harry hangját. Ajkaink elváltak egymást és tekintetünket a fürtösre szegeztük.
 - Mondd! - engedtem el Zayn-t és a kis komódban kezdtem matatni, hogy mit kapjak fel a vacsoráig.
- Láttátok a hozzászólásokat a képetek alatt? - kérdezte vigyorogva.
TÉNYLEG...már majdnem elfelejtettem, hogy tegnap Zaynie felrakott egy képet, ezzel megmutatva engem a rajongóinak...nem elég, hogy megmutatott még, azt is leírta, hogy a barátnője vagyok. Vajon kitört a háború a directionerek között? - futott át az agyamon.
- Nem..nem láttuk. - válaszolta Zayn.
- A legtöbben azt kérdezték "honnan ismered és mivel foglalkozik?", aztán jöttek az "Ő a barátnőd?" kérdések és a "Jujj de összeilletek, hogy hívják?" nyafogások, volt pár irigykedő komment mint például a "ki ez a ribanc?" de azokkal nem kell foglalkozni. - kacsintott rám Styles.
Oh ez az, máris kíváncsiak rám és a munkámra.
- Kéne neked valami melót keresni! Azt mégsem mondhatjuk a riportereknek, hogy "Ő Loretta Lorenz aki mellesleg ex-bérgyilkos..de nem kell félni"...szóval mihez értesz még? - kérdezte Hazza és lehuppant az ágyra.
- Simán fog munkát találni! A Harward-ra járt! - magyarázta Zayn, Harry-nek.
- Szóval nem csak jó az ágyban de még okos is....áh ez már nem az esetem. - hülyeskedett. - Tehát akkor mihez értesz legjobban?
- Nem is tudom. Egy ideig voltam újság író egy helyi lapnál még Londonban, de az már régen volt, aztán amatőr fotósként is próbálkoztam de szerintem azt inkább hagyjuk...srácok én ezt nem tudom. Nem tudom mihez értek. - fakadtam ki. Hiába gondolkoztam, vajon mi az amit szívesen csinálok és értek is hozzá valamennyire. A srácokat a szobába hagyva kerestem fel Eleanor-t, hogy megkérdezzem szerinte miben profitálok.
- El! Én miben vagyok jó? - kérdeztem és benyitottam a szobába, ahol Louis-sal volt. Azonnal megbántam, hogy benyitottam, mert éppen a romantikus csókjukat zavartam meg. - Upsz, bocsi ne haragudjatok! - csaptam be magam mögött az ajtót. Nem igaz, hogy ezzel a lánnyal nem lehet beszélni. Aztán kinyílt az általam becsukott ajtó és megláttam Louis-t.
- Hogy mibe vagy jó? Megzavarni másokat. - nevetett.
- Rohadtul nem vagy vicces. - vágtam felé fancsali képet és bementem barátnőmhöz.
- Szóval mihez értesz? - sóhajtott fel.
- A fiúknak igazuk van ha új életet akarok kezdeni szükségem lesz munkára. A jegyeim tökéletesek voltak a suliba,szóval szinte bármi lehetek..de mégis miben vagyok jó? - szegeztem neki a kérdést.
- Lori emlékszel, hogy régen mindig te öltöztettél a suliba és még néha reggel a sminkemet is feldobtad?Legyél valami stylist vagy sminkes, abba jó vagy. - kacsintott felém.
Akkor jól gondoltam. Már csak embert kell találnom akinél befuthatok, és vihessem valamire. Na álljon meg a menet, itt vagyok egy buszon, 5 sztárral, akiknek ezer meg ezer rajongója van. Tökéletesek lesznek. Kiszaladtam El-től és a konyhába futottam, ahol a srácok reggeliztek.
- Mit szólnátok, ha én lennék az új stylistotok, vagy a sminkesetek? - ugrottam eléjük csípőre tett kézzel.
A srácok összenéztek és felszisszentek.
- Hm..nem akarjuk elrontani a kedved meg a lelkesedésed..de nekünk már van ilyenünk! - érezte magát kellemetlenül Liam. Én meg ha nem az van amit én akarok, nem tudom még magam kontrolálni.
- Akkor basszátok meg! - hördültem fel és ökölbe szorított kézzel mentem végig a folyosón. Hatalmasat csaptam a falba pont a sérült kezemmel, nem foglalkoztam a fájdalommal ami végig hasított egész testemben.Letéptem magamról a pólómat és bevágódtam a kis fürdőbe. Megengedtem a zuhanyt, egyik pillanatról a másikra változott a kedvem. Istenem.....miért mondtam ezt nekik. Ha már van nekik nem lehet mit tenni. Elzártam a vizet magamra csavartam egy sötét kék törölközőt amibe Zayn neve volt bele varrva hatalmas fekete betűkkel. De én nem hoztam be a törcsimet. Kimentem a fiúk éppen rólam beszéltek, hogy miért akadok ki. Vörös fejjel álltam eléjük. Még az sem zavart, hogy csak törölköző van rajtam.
- Fiúk..ne haragudjatok rám! Én csak..szóval elborult az agyvizem. Nem tehettek róla. Majd keresek valakit. - mondtam elég zavartan.
- Nincsen semmi gond. Ez nem volt olyan bunkó, mint amilyen voltál. Inkább ijesztő volt. Nem fáj a kezed? - mondta végig Louis.
- Nem vészes. - lendítettem egyet a NEM fájós kezemmel.
- Jól áll neked a törölközőm. - mosolygott rám Zayn, és kezembe nyomott egy bögrét,teával.
- Hm.Köszi. - vettem át, és megcsókoltam. A szabad kezemmel, a nyakát simogattam.
- Kérlek, ne itt nyaljátok-faljátok egymást!! - tört ki Harry-ből.
Belemosolyogtunk csókunkba és Hazza-ra néztünk.
- Na és miért ne? - állt ki mellettünk Liam. - Mióta Lorettát ismerjük most boldog először.
Boldog..boldog lennék?Lehet.A mosolyt le sem lehet szedni az arcomról,ha mellettem van Zayn.Akkor tehát boldog vagyok.Hm.Igen.Kezdek megbarátkozni az érzéssel.
- Igazatok van. Lori majd ki csattan. - jött ki Eleanor már átöltözve a szobából.
Sosem voltam szégyenlős fajta, így nem zavartattam magam, hogy a kék törcsin kívül semmi nincsen rajtam.
- Drága?Nem öltöznél fel?- nézett rám El.
- Zavar?Csak mert engem nem. - néztem rá barátosnémra.
- Nem mondom, hogy zavar..de tudod ez egy busz és éppen úton vagyunk..az ablakokon pedig nincsenek redőnyök..csak a szobába és ez a konyha. Az őrült rajongóik meg akárhol lehetnek és nem hinném, hogy örülnél ha látnád magad valami magazin címlapon. - magyarázott.
- Jól van.Akkor felveszek valamit. - forgattam meg a szemem.
Bementem a szobába. Nehéz lesz felöltözni főleg mivel Eleanor csak csajos cuccokat rakott be és azokat már rég hordtam. De találtam egy megfelelő darabot. Színes volt de csak egy kicsit.

Kiléptem az ajtón.
- Wow! Színes. Még nem is láttalak színesben! - mormogták a srácok felváltva.
- Mikor érünk oda az első helyszínre? - léptem oda a mélyhűtőhöz és kivettem belőle egy nagy doboz fagyit, amivel a kanapéra huppantam le.
- Az első Mullingar! Írország. - mosolygott Niall.
- És oda miért busszal megyünk, miért nem valami ultra menő repülővel vagy ilyesmi? - néztem rájuk teli szájjal.
- Az első pár turné helyre busszal megyünk mindig mert így nagyobb a buli. - harsogta Louis és felugrott mellém a kanapéra, ugrált rajta egy ideig.
-Beszéltem Lou-val a stylistunkkal..azt mondta dolgozhatsz mellette. - lépett ki Niall a szobájából.
-Ez most komoly? - hitetlenkedtem.
- Most nem ugrálsz velem? - nézett rám.
Felálltam mellé, lerúgtam cipőmet és vele együtt pattogtam a kényelmes garnitúrán.
- Lori?Te az ágyon ugrándozol nevetve? - nézett rám Harry.
- Nem. - vágtam rá..de ugráltam tovább.
Liam vette kezelésbe a konyhát és összedobott egy kis ebédet. Amint elém rakta összeszorult a gyomrom, nagyon guszta volt, de egy falat sem ment le a torkom, ha eszembe jutott ma Zaynnel vacsizok.
- Mi a baj nem vagy éhes? - aggódott Zaynie.
- Hát..nem. - nem akartam be vallani, hogy parázok az estétől. - Sok fagyit ettem. - hazudtam.
- Értem. - bólogatott mosolyogva.
- Ne haragudj Li. Láttam sokat készülődtél. - kértem elnézést...ÉN elnézést csak mert nem eszek meg valamit.Ez is új.
- Ne hülyeskedj semmi baj.-kacsintott.
-Megyek készülődni. - keltem fel.
- Hova mész? - kérdezte Niall.
- Elviszem ma vacsizni..ma úgyis hotelben alszunk és nem a buszba! Mi meg megállunk egy csoda étterembe. - kérkedett Zayn. - Mondjuk nem akkora csoda mint Loretta. - nézett rám.
Éreztem, hogy pirulok. Mire a többiek arcán mosoly jelent meg.
- Megyek! - menekültem.

Támadás

Csendben pakoltuk ki a holmijainkat a kis komódokba.
- Mit dúdolsz? - fordult oda felém Zayn.
Észre sem vettem, hogy dúdolok, de kétség sem fér, hozzá, hogy tényleg valamit magamban énekeltem.
- Ez....Guns N' Roses. - mondtam megszeppenve.
- Imádom őket ! - kiáltott fel. - Meg van az első közös pontunk. - motyogta halkabban, de meghallottam. Szívem majdnem kiugrott a helyéről. Ahogy pakoltam ki a cuccot, amit Eleanor bepakolt nekem feltűnt, hogy ezek szinte csak csajos holmik, amiket még Mike előtt hordtam. Nem voltak benne fekete cuccok, csak a Guns N' Roses-os pólóm, amit pizsamának hordtam. Belenyúltam a kis zsebbe, ahova El a bugyikat tette, csak csipke tangákat találtam, mire elborzadtam....Hol vannak a francia bugyijaim?...Zayn észrevette a furcsa tekintetemet.
- Jól vagy? - kérdezte.
- Nem....ezek nem bugyik....maximum fogselyem! - mutattam oda neki az egyik bordó darabot.
Elnevette magát.
- Akkor én szeretem a fogselymet. - röhögött még mindig.
- Ez abszolút nem vicces...én ilyet nem veszek fel! - hördültem fel és barátnőmhöz vettem az irányt, vagyis Louis busz részéhez.
- Eleanor Calder te mégis, hogy képzelted, hogy ilyen nem is tudom mit raksz be nekem a francia helyett! - mondtam neki, amint benyitottam az ajtón.
Lou-ból hangos nevetés tört ki. Nem értem ezen mi olyan vicces. Ez kényelmetlen. Harry is bejött a "szobába" a hangos kacagás hallatán.
- Mi az, hogy-hogy képzeltem ebbe fogsz tudni csábítani igazán. Nem csak szexi de romantikus is. - kacsintott felém mosolyogva.
- Én ezt nem veszem fel. Inkább bugyi nélkül leszek! - háborogtam.
- TÖKÉLETES DÖNTÉS!!! - kiabálta Harry.
Távoztam a szobából és visszamentem Zayn-hez aki a bőröndömnél guggolt és nézegette a fehérneműket.
- Már nem azért de te mi a fenét művelsz? - néztem rá meglepetten.
Nagyon megijedt, és rögtön felállt.
- Én én csak....néztem, hogy van- e pizsid. ! - motyogta.
- Aha...ne matass a cuccomba. - kiáltottam rá.
Nagyot nyelt.
- Miért van nálad fegyver. - arcán látszott a félelem.
- Mert..csak! - vágtam rá.
A stukkert beraktam az érdekes fehér neműk közé.
- Ugye nem fogsz lelőni éjjel vagy ilyesmi? - kérdezte megszeppenve de komolyan...nem viccelt.
- Soha. - suttogtam. Közelebb léptem hozzá, Ő éppen az ágya szélén ült, és oda huppantam mellé.
- Akkor itt az idő, hogy jobban megismerjük egymást. - mosolygott.
Nem tudtam, milyen kérdéseket tesz fel...vagy miről fogunk beszélni, de jobban izgultam, mint egy vizsgán, vagy amikor először gyilkoltam.
- Hova jártál suliba? - kérdezte.
- Harward, de nem volt nagy szám. - forgattam a szememet, miközben a pöttyös zoknimat bámultam.
- Akkor egy okos lánnyal van dolgom. - kacagott, mire én óvatosan röhögve vállba löktem.
- Tetszik neked valaki most? - kérdeztem, Zayn próbált a szemebe nézni de én kerültem a tekintetét.
- Igen...egy lány. - mondta elpirulva.
Nem tudom mi ütött belém, féltékeny lettem, arra a valakire és legszívesebben ajtót törtem volna.
- És neki is tetszel? - próbáltam nyugodt maradni.
- Nem tudom.....- nagy csend.- Tetszem neked?
Felkaptam a fejemet....Hogy én vagyok az a lány? Te jó ég igen....én vagyok. Nem tudom miért de boldog lettem és egy hatalmas vigyor jelent meg a képemen.
- Azt hiszem igen. - csúszott ki a számon, és még nagyobb mosoly terült el a képemen.
Közelebb hajolt, a kezét a nyakamra tette, orraink érintkeztek, hallottam ahogy a légzése hevesebb lesz, ahogy az enyém is kezdett azzá válni, ajkaival súrolta az enyémet, majd gyengéden megcsókolt. Azt se tudom megmondani, mikor csókolóztam ÍGY utoljára. Romantikus volt. Aprócskát az ajkába haraptam, és nyelvemmel bejutást kaptam a szájába. Óvatosan simogatta a nyelvemet. Kezemet felvittem a hajához és beletúrtam. Az ajtónk kinyílt, fogalmam sincs ki lehetett az, de nem akartuk megszakítani a csókunkat egy percre sem.
- Loretta nem akarlak zavarni, de egy ember megállította a buszt. Téged keres. - suttogta halkan Harry és arcán nagy mosoly terült el, az előbb látottaktól.
- Hogy engem? - néztem rá hülyén, és lihegtem. Azt hiszem ha tovább folytatjuk a csók csatát még meg is fulladok. Rá mosolyogtam Zayn-re, akinek szintén nagy vigyor terült el képén. Követtem Harry-t.
Ledöbbentem, amikor megláttam ki áll az ajtóba. Kimentem hozzá.
- Kevin? - kérdeztem félve, kezem remegni kezdett és sokkot kaptam.
- Mi van azt hitted nem talállak meg? - kezemet elkapta és kirántott a busz mellé. - Megkeserülöd amit tettél te ribanc!!
- Engem nem ribancozhat le senki! - mondtam és beleköptem az arcába.
Egy ideig csak egyik kezével tartott, hogy letörölje a nyálat arról az ocsmány képéről. Kaptam az alkalmon és beleütöttem a képébe.
- Ne keménykedj! Nagy ribanc vagy....a fürtössel szexelsz és azzal a tetkózottal smárolgatsz! - hergelt tovább.
Zayn kilépett a buszból.
- Lori jól vagy? - kérdezte de tekintete azonnal változott,ahogy meglátta a csávót aki lefog.
Ijedt lett a tekintetem.
- Menj innen! Menj be! - kiabáltam.....megakartam védeni.
Kevin rám kapta a tekintetét és jobbra fordította a fejét.
- Te megvédsz egy pasit? Csak nem tetszik neked valaki Loretta? - fürkészte a szememet. Valószínű elpirulhattam, mert egy csalfa mosoly jelent meg pofáján.
- Loretta Lorenz szerelmes !! - kiáltott fel és elengedett...összerogytam. Az irányt Zayn felé vette..és rögtön leteperte a földre..
NEM ŐT NEM BÁNTHATJA. Fájt, ahogy bántja, ezért dühbe gurultam. Gyorsan befutottam a buszba és kivettem a fegyveremet a bugyogók közül, majd visszamentem. Kevin még mindig Zayn-en ült és ütötte, bár ahogy az arcát láttam ő is kapott egy jó nagyot. Oda álltam melléjük és játékszeremet Kev-re irányítottam.
- Engedd el. - harsogtam. Rögtön felkapta a tekintetét és ránézett a kezembe lévő tárgyra.
- Nem tennéd meg! Nem mert Ő is látja! - mondta.
Kezem meg remegett, de még közelebb mentem. Tényleg nem tettem volna meg..de ezt neki nem kell tudnia.
- Oh dehogynem....simán szét loccsantom azt a hülye agyadat. - hoztam a keményebbik formámat.
Kevin leszállt Zayn-ről, aki még mindig ott feküdt mozdulatlanul és csak figyelte mit csinálok.
- Nem fogsz lelőni! - nyugtatta saját magát a volt főnököm.
- Biztos vagy benne? - feleseltem.
Hátra felé lépkedett, ahogy én közelebb léptem végül neki ment a busz oldalának. Már nagyon közel voltam hozzá, a fegyvert a mellkasához érintettem.
- Hova szeretnéd azt golyót? - kérdeztem.
- Sehova!!! - előkapta a kését, és a kezemen egy hatalmas vágást ejtett rajta. Nagyon fájt és összeestem. Ő pedig elfutott. Igen.....sikerült megijesztenem. Karomból folyt a vér de még így sem magammal foglalkoztam. Felkeltem és Zayn-hez siettem.
- Jól vagy? - kérdeztem és felsegítettem állásba.
- Igen. Ez csak pár lila nyom lesz a mellkasomon. - mosolygott. - Köszi , hogy megvédtél...bár azt hiszem ez más pároknál fordítva van.
Párok...szóval mi egy pár vagyunk? Csak ezek a szavak csengtek a fülemben.
- Ne köszönd meg...Mindig meg foglak védeni akárhányszor vissza jön! - suttogtam.
 Magához ölelt, karja érintette a vágást, mire felszisszentem.
- Fáj valamid? - kérdezte.
- Nem..nem. -  válaszoltam.
Észrevette a karomat. A földön apró vér cseppek voltak, amelyek kezemből folytak oda.
- Úr Isten te vérzel! - kiáltott fel.
Karjaiba emelt és felvitt a buszba. Az ajtót becsukta. A többiek az ablaknál ültek, onnan nézték végig a jelenetet. Hálát adok Istennek, hogy nem jöttek ki....nem akartam, hogy Őket is bántsa.
- Loretta megsérült. Segítsetek! - kiáltotta oda a többieknek.
Leültetett a konyha pultra. Kicsit szédültem. Zayn elkérte a sofőrtől a mentő csomagot és kivette belőle a kötést, amelyet hideg vízzel megvizezett. Harry addig leszedte rólam a szakadt pulcsimat. Amint meglátták a karomat, elszörnyedtek. Elég mély vágás volt.
- Lori....nem fáj? - kérdezte Eleanor aki Louis mögé bújt, hogy ne kelljen néznie a sebet.
Rátekintettem a vágásra.
- Ugyan ez? Ez semmiség. - válaszoltam lazán.
A többiek összenéztek.
- Lőttek engem már vállba is..Na az...Az fáj!!! - mondtam nevetve.
A többiek nem nevettek.
- Tündérke ez nem vicces. - mondta Niall és megsimogatta a vállam.
Tündérke? Milyen tündér?
Zayn végzett a vizezgetéssel és felém jött. Fertőtlenítőt tett egy vattapamacsra én pedig az arcát fürkésztem. Kicsit borostás volt, aztán mogyoró barna szemébe néztem. Amikor a sebet megdörzsölte a maró anyaggal. Újra felszisszentem, szememet összeszorítottam. Ez tényleg fájdalmas. Fejemet kicsit megingattam, majd Zayn vállára fektettem. Hallottam, hogy valaki szipog és felnéztem.
- Harry te sírsz? - néztem rá.
- Nem.....Én nem.- mondta és megtörölte a szemét.
Csönd volt. Louis oda ment Hazza-hoz és megveregette a vállát.
Elkészült a kötésem és leugrottam a pultról. Nem gondoltam arra, hogy még mindig szédülök, így hanyatt vágtam magam a padlón.
- Nincsen semmi baj. - mondtam rögtön, még mielőtt valaki hülyét kap.
Felkeltem és megkapaszkodtam a pulton.
- Szerintem jobb lesz ha én inkább elmegyek.- mondtam oda a többieknek. Újra mindenki rám nézett.
- Mi van? - kérdezte Liam.
- Elmegyek. Veszélybe sodorlak titeket! Amit nem akarok. És gondolom a rajongóitok sem akarja, hogy egy volt gyilkossal hetyegjetek. - mondta hangosabban.
- Nem mész te sehova! Kellesz nekünk! Szeretünk! Imádom a főztöd! - szólalt meg Niall.
- Nem..nem hagyhatsz itt! - fordult felém Harry...szemei könnyesek voltak.
- Akkor maradjak itt és hozzam rátok a veszélyt?? - mormoltam.
- Ha a veszély veled együtt jár akkor elfogadjuk. - mondta Louis. Barátnőm és Zayn csöndbe hallgatta, ahogy a fiúk győzködnek. Amikor is a csodás férfi  felállt Eleanor mellől.
- Szeretlek érted! Szeretlek! Nem akarom, hogy elmenj. Nem akarom, hogy itt hagyjál engem....és minket. Nem akarom! - ordította.
A fiúk összenéztek, és elmosolyodtak.
- Mit mondtál? - suttogtam és nem hittem a fülemnek.
- SZE....RET....LEK!! - tagolta.
Megingattam a fejem és halvány mosoly jelent meg az arcomon. Ezt a szót utoljára Mike-nak mondtam és négy éve nem is csúszott ki a számon. Felnéztem rá, Ő közben oda sétált elém és megfogta a két kezemet. Kicsit megremegtem. A többieknek csak a szuszogását lehetett hallani...csendben, némán figyeltek minket. Barátnőm, Lou ölébe ült. Nagy levegőt vettem és összeszorítottam állkapcsomat.
- Én is.........- nagy szünet. - Szeretlek. - mondtam ki nehézkesen. De ahogy kiesett a számon ez a szó, újra ki kellett mondanom. - Szeretlek....Te jó ég én szeretlek? - kérdeztem meg saját magamat. Zayn mosolyra húzta a száját és átölelt ügyelve arra, hogy a karomhoz ne érjen hozzá. Eleanor felnevetett.
 - Szóval mégis csak tudsz te szeretni!!!!! - mosolyodott el Harry.
- Loretta megtört. - kiáltott fel Niall.
- Egy érzékeny lélek ez a Lori. - hangzott fel Liam-től.
- Mind bekaphatjátok ! - röhögtem miközben a négy fiúra mutattam.
- Jobban szeretem ha te kapod be! - kacsintott Harry. És most az egyszer megtudtam állni, hogy egy ilyen megjegyzés után ne smároljam le.
- Te csak óvatosan szeressed, azt hogy bekapja. - figyelmeztette Zayn, Harry-t.
- Jobb ha vigyázok...a csajodnak fegyvere van! - röhögött Hazza.
Ahogy Harry kimondta "csajodnak", olyan furcsa érzés jött rám. Mintha a régi énem, egy kisebb darabja vissza tért volna. A kis szerelmes, aki tud szeretni és törődni. Remélem menni fog....és nem felejtettem el, hogy kell. Zayn felé fordultam és megpróbáltam én kezdeményezni a gyengéd csókot. Ami az elején elég vad volt, de Ő lelassította, a többiek bementek a busz felső emeletére, fifázni.
- Ne haragudj. Régen csináltam már bármi olyasmit ami romantikus. - motyogtam halkan és közben összekulcsolt ujjainkat néztem. Kezével a fejemet felemelte, hogy szemébe nézzek.
- Nem baj. Majd újra megtanulod. Holnap pedig vacsizni viszlek valami puccos étterembe. - mosolygott.
Puccos? Ez azt jeleni, hogy ki kell öltöznöm. Nem szexin, hanem csinosan.
- Jó. - csak ennyit tudtam kinyögni.
Bekaptam pár falatot a hűtőből, majd Zayn-nel a helyünkre vettük az utat, kézen fogva. Még mindig nem hittem el saját magamnak, hogy újra azt érzem, amit régebben. Belebújtam a Guns N' Roses pólómba, és felvettem egy piros rövidnadrágot. Befeküdtem az ágyba és twittereztem. Zayn bebújt mellém.
- Mit szólnál ha csinálnánk egy közös képet, és publikálnám a rajongóknak a szerelmemet. - mondta mosolyogva iPhone-jával a kezébe.
- Nem gyors? Akarom mondani....persze csinálhatunk....de a rajongóidnak nem töröd össze a szívét? - kérdeztem. E pár nap alatt utána néztem a sztár bandának és nagyon tetszett a zenéjük és sok rajongójuk van.
- Nem.! Örülni fognak. Persze lesznek negatívak is de azzal nem kell foglalkozni. - mosolygott és hátra tűrte a hajamat.
Átölelt és puszit nyomott arcomra, majd megtapintotta a képernyőt és tádá elkészült az első közös képünk.
Felrakta "Loretta My Girl" címen. Likeoltam a képet, és hozzá bújtam fejemet a vállára hajtottam és hamar álomba merültem.

Pakolás, Éjszaka, Utazás

Amint haza értünk elővettem a hatalmas fekete bőröndömet, és válogatni kezdtem a ruhákat. Mi van velem? Fogalmam sincs mit vigyek.
- Eleaaaaanor. - kiabáltam ki a szobámból és barátnőm másodpercek alatt ott termett.
Ahogy meglátta a ruhákat szana-szét feküdve a földön elnevette magát.
- Nem tudom mit vigyek! - mondtam miközben egyik kezembe egy kék mini ruha volt, amit már évek óta nem vettem fel a másikba pedig egy fekete Jack Daniels-es póló. - Melyiket vigyem? - kérdeztem elkerekedett szemekkel.
- Loretta...szerintem mindkettőt berakhatod. De te nem vagy az a "kiválogatom a ruhámat amit elvigyek" típusú lány..te inkább abba a bizonyos "minden szart bedobok és kész is" féle csajszi vagy..Mi ütött beléd? - mosolyodott el.
- Jól kell kinéznem, hogy.....- nem akartam befejezni a mondatot.
- Hogy? - nézett rám El, egy csöppnyi mosollyal.
Tudom, hogy tudja mire gondolok, minek mondjam ki?
- Tudod jól miért...nem mondom ki!!! - motyogtam halkan.
- Mondd ki!!! - bátorított.
- Hogy megtetszek Zayn-nek. - pirultam el. Te jó ég én elpirultam? És ilyet mondta? Utoljára 4 évvel ezelőtt mondtam ezt...4 éve. Eleanor örömében ugrált és vigyorgott, mire én megfogtam a fejemet, megingattam és elnevettem magam.
- Akkor én összepakolom a cuccodat. - kacsintott. - Te pedig addig csinálj pár szendvicset, éhes vagyok és nem akarok a fiúknál enni. - hadarta.
Barátnőmre bíztam tehát a pakolást, én pedig az irányt a konyhába vettem. Elkészítettem 6db melegszendvicset és teát is csináltam. Közben azon gondolkoztam vajon, hogy is kell szerelmesnek lenni. Hogy kell romantikusnak és eszeveszett szenvedélyesnek lenni egyszerre. A szenvedély még menne...de ha az romantikával párosul, akkor az nálam kész csőd. Elfogyasztottuk az vacsit, ugyanis hamar elment az idő a pakolászással.
- Elraktad a fogkefém is? - kérdezte teli szájjal.
- El.- mosolygott.
Elindultunk a nagy csomagokkal vissza a fiúkhoz. Útközben megláttam egy srácot, aki éppen egy lányt rángatott az út másik oldalán.Senki sem bánhat így egy lánnyal. Agyamat elöntötte a bosszú, és a méreg. Elengedtem a bőröndöt és átfutottam az úton. Barátnőm ledermedve nézte a cselekedeteimet. Letéptem a srácot a leányzóról.
- Valami gond van? - kérdezte, miközben a hapsit a vállánál fogva lerángattam a csajról.
- Szórakozunk. Neked meg semmi közöd hozzá!! - kiabált rám a faszi.
- És ő is akar szórakozni, vagy csak te? - néztem bele idegesen a szemébe.
Mire ő csak egy fél mosolyt festett arcára, amit én ezek után ököllel megütöttem.
- MENJ!! - ordítottam oda a lánynak, aki sírva megköszönte, hogy leszedtem róla ezt a barmot.
Csak ütöttem és ütöttem a srácot, mire térdei összerogytak és összeesett a hideg fűre. Élt még.
- Akarsz még szórakozni? - kérdeztem tőle flegma mosollyal. Fejét nemre ingatta. Otthagytam és vissza sétáltam a barátnőmhöz.
- Minden oké? - kérdezte és hallottam a félelmet a hangjában.
- Most már igen.Többet nem fogja piszkálni ez a görény. - vettem fel újra a bőröndöt és most már egyenesen a házhoz mentünk, megállás nélkül és nagy csendben. Megérkeztünk és Liam ajtót nyitott és mi ledobtuk a cuccokat. Mivel eddig sötét volt észre se vettem ,hogy a kezem néhány helyen véres még. Harry észrevette Eleanor ijedt tekintetét. Míg én a konyha csapnál mostam le kezemről és annak a vadállatnak a vérét, meghallottam, ahogy Hazza és El beszélgetnek a kanapén.

*Harry: Mi történt?
*Eleanor: Loretta megint..megint verekedett.
*Harry: Tehát még mindig nem kontrollálja magát. Kit vert meg?
*Eleanor: Hát ez az, hogy csak meglátott egy hapsit, aki egy lányt rángatott és ennyi, kész. Elborult a feje és péppé verte a hapekot.

Közbe léptem és odamentem hozzájuk.
-  Jól vagy? - kérdeztem meg Eleanor-t.
- Igen. - mosolygott. Tudtam, hogy ez a kamu mosolya, de nem akartam erőltetni, ha nem akarja a szemembe mondani, hogy undorodik tőlem és fél, akkor ne mondja.  A kínos csendet a többi fiú szerencsére elmosta, bár Zayn nem jelent meg. Vajon hol van?
- Éhes vagyok. - ordította Niall. - Loretta te tudsz főzni?
Meglepett a kérdés.
- Igen. Miért? - néztem rá értetlen fejjel.
- Főzz nekünk! Mondjuk Spagettit! - kiáltott fel Louis.
Szóval főzzek. Érdekes ötlet, de addig sem ülök a kínos csendben.
- Rendben. De kell egy segítő aki elmondja mi hol van a konyhába.
- Jövök. - kelt fel Harry.
Kettesben sürgölődtünk a konyhában, mikor kicsúszott a kérdés a számon.
- Hol van Zayn? -
A fürtös rám kapta a tekintetét, és csillogó szemekkel nézett rám.
- A szobájába. Miért? - érdeklődött.
- Csak úgy....hm...figyelj a tésztát megtudod csinálni egyedül? Lenne egy kis dolgom. - nem mertem a szemébe nézni helyette az ujjammal babráltam.
- Hát...persze! - mosolygott.
Megtörölgettem a kezemet, és kivonultam a konyhából. A többiek csak figyelték, ahogy egyedül sétálok fel a lépcsőn, és Zayn szobájához érve bekopogok. Mit mondja neki?
- Fiúk mondtam, hogy ne zavarjatok most! Egyedül akarok lenni!
- Loretta vagyok. - kiáltottam be.
Hallottam ahogy felpattan valahonnan és a lépései egyre közelednek az ajtóhoz. A kilincs megmozdult és kitárult a barna ajtó.
- Te vagy az? - kérdezte mosolyogva.
- Nem úgy néz ki?  - kérdeztem vigyorogva, ahogy megláttam. Teljesen elvarázsolt, most már be vallom saját magamnak is....Oda vagyok érte....
- De nagyon is..gyere be! - hívott be. Kezemet a mellkasomnál összekulcsoltam és besétáltam a rezidenciájára. Meglepő volt, ahhoz képest milyen kis nyuszi fiúnak tűnik, a szobája nagyon vagány volt. Falai bordók voltak, bútorai feketék, az ágya hatalmas volt, piros párnákkal.
- Kérsz? - nyújtotta oda felém a cigis dobozát. Na jó mégse, olyan jó fiú, mint gondoltam.
- Igen. - húztam ki egy szálat.
Kisétáltunk az erkélyére és rágyújtottunk. Nagy volt a csend, furcsán éreztem magam amiatt amit ma tettem vele.
- Öhm..figyelj...ne haragudj, azért amit tettem délután. - néztem le az utcára.
- Hm..semmi gond.- motyogta. Csendben szívtuk el a cigarettát, majd vissza mentünk a szobájába.
- Van vacsi..én csináltam..vagyis hát Harry segítségével. Gyere le enni. - mosolyogtam.
- Beszélnem kell veled! - kapta el a kezemet.
Belenéztem a mogyoró barna szemébe, és nem értettem mit szeretne.
- Szóval Lori, tudod...ma amikor lesmároltál..akkor elég érdekes érzés fogalmazódott meg bennem. Amikor először láttalak, és odajöttél az asztalunkhoz, hogy valamelyikünket felcsípd már akkor tetszett a mosolyod amivel csábítani szerettél volna bennünket. Szóval..azt hiszem egy kicsit beléd szerettem. - mondta lassan..írtó lassan.
Hogy mi? Ő belém? Egy ilyen vadbaromba mint én? Nem tudtam mit mondjak. Egyszerűen furcsa volt az érzés. Levegőt is elfelejtettem venni, amit valószínű észrevett mert elmosolyodott.
-Nem kell válaszolj. Még nem! De egyszer majd választ szeretnék kapni. - motyogta.
Elindultunk a konyhába, mert elkészült a vacsora. Én még mindig nem kaptam szikrát az előbb történtektől. Mindenki leült a már megterített asztalhoz én pedig az asztalra raktam a spagettit. Mindenki nevetgélt, mosolygott és beszélgetett én meg mint valami depressziós úgy ültem közöttük.
- Nagyon jól főzöl! A pasid biztos oda van a főztödért! - mondta teli szájjal Niall. Hát igen Harry-n és Zayn-en kívül a többiek nem tudtak rólam sokat.
- Köszi, de nincsen barátom, úgyhogy maximum a jövendőbelim lesz oda érte. - mosolyogtam.
- Ohhh szóval van kiszemelted? - kérdezett vissza a szöszi, mire minden szempár rám szegeződött.
- Háát...nem tudom. - motyogtam halkan. Harry arcán egy apró mosoly jelent meg, és gödröcskéi ott virítottak arcán.
- Már irigylem egy kicsit a srácot, hogy ilyet ehet mindennap. - nézett rám Liam is.
Csak elmosolyodtam, nem voltam hozzá szokva a bókokhoz. Befejeztük a kaját és kijelentettem, hogy mivel én főztem nem én mosogatok, ezért ez a feladat a barátnőmre hárult.
- Mi lenne ha addig megismerhetnénk téged. Mi kérdezünk, te pedig válaszolsz! - mondta Louis, miközben elhelyezkedtünk a kanapén. Olyan volt mintha valami interjút adnék, az 5 "riporter" folyton dobálózott a kérdésekkel. "Mikor születtél? Hol? Van kisállatod? Volt? Kedvenc kaja? "
Aztán jött a kérdés, ami elől legszívesebben elbújtam volna, és jó messzire menekültem volna.
- Mikor vesztetted el? - kérdezte Louis.
Nagyot nyeltem. Harry és Zayn egymásra nézett.
- Hát..15 éves voltam. - mondtam és olyanná váltam, mint egy kis bárány.
- És ki volt a szerencsés? - szegezte felém a következő kérdést Niall.
- Nem volt szerencse...de Mike -nak hívták a mocskot. - válaszoltam.
- Nem volt jó a srác az ágyban? - nevetett fel Louis.
Beugrottak a kép kockák, ahogy vitatkozunk, mert én nem akarom, aztán ledob az ágyra lefogja a csuklóimat és vadul szívja a nyakamat, akárhogy is kiabálok senki nem segít, senki nem hall. Szememben egy kis könny jelent meg.
- Miért sírsz? - kérdezte meg Liam, és furcsálló tekintetet vágott felém.
- Hagyjuk szerintem a fiú témát! - simította meg a hátam Harry.
- Te tudsz valamit Harold? - kérdezte Lou a kis fürtöst.
- Majd elmondom! - vágta rá.
- Nem...ha valaki elmondja nekik az én leszek. - szipogtam. - Szóval 15 éves voltam és Mike-al már 2 éve együtt voltunk, tehát igen 13 éves korunk óta jártunk. Ő mindig meg akart fektetni de én nem akartam, szóval eljött a nap amikor sikeresen összevesztünk ezen. Annyira felhúzta magát, hogy...szóval...megerőszakolt. Mindennek 3 éve, de még mindig fáj, ha beszélnem kell róla. És igen, azóta vagyok ilyen amilyen most.....egy idióta gyilkos.....vagy valaki szerint kurva. Nekem mindegy ki, hogy akar hívni. Azóta nem volt barátom és szeretni sem tudom, hogy kell. Nem tudom, hogyan kell viselkedni egy fiúval, aki tetszik nekem. Csak azt tudom, hogy vigyem ágyba őket. - tört ki belőlem az őszinteségi roham. - Értitek? Én nem tudom, hogy kell szeretni...nem tudom..- bőgtem el magam.
- Shhh. Nyugi. Nincsen semmi baj. - öleltek át.
Furcsán jól esett az ölelésük.
- Hát itt meg mi folyik? - jött be Eleanor.
- Loretta könnye. - poénkodott Niall, amin mindenki nevetni kezdett.
- Majd megtanítalak.....vagyis megtanítunk, újra szeretni. - nézett rám Zayn.
- Sok sikert! - mosolyodtam el.


*Másnap- Utazás-Notthingham*
Már minden csomagot felraktunk a gépre. Csak én néztem még a tájat egy kicsit. Végre elmegyek innen, és talán akkor új életet kezdhetek. Elfelejtve Mike-ot, Kevin-t és az egész bagázst.
- Gyere foglaltam neked helyet. ! - intett Zayn.
Szívtam egy utolsó levegőt Londonból, majd felsétáltam a lépcsőkön és a Zayn mellett lévő helyen elfoglaltam magam. Bekapcsoltam az övem és vártam az indulást. Mindenki be volt zsongva legjobban persze a barátnőm várta az egészet, aki úgy tűnik oda van Louis-ért...és az is biztos, hogy a rajongás kölcsönös.
Felkeltem és elindultam a mosdó fele, Harry pedig oda jött hozzám.
- Szóval ki is a te kiszemelted?? - kérdezte.
- Hogy mi? - néztem rá hülyén.
- Tegnap a vacsinál, azt mondtad van valaki akit kiszemeltél magadnak. - gügyögte.
- Hát.igen.vagyis nem is tudom. - forgattam a szemem.
- Ki az? - komolyodott el a hangja.
- Nem akarom elmondani! - suttogtam.
- Már pedig...segítenék! - kacsintott.
- Azt hiszem belé szerettem. Sőt kétség sem fér hozzá, hogy oda vagyok érte. Nehezemre esett még saját magamnak is bevallani de, azt hiszem bele szerettem Zayn-be. - jött rám egy újabb őszinteségi roham.
- Wow, szóval Zayn. - lepődött meg Hazza.
Nem tudtam semmit sem mondani már csak szótlanul fürkésztem Harold tekintetét, ami miatt újra rákívántam a fürtösre.
- Egyébként még sosem szexeltem repülőn. - húztam közel magamhoz.
- Én sem. - kacsintott. - De nem is fogsz...legalábbis nem velem, a tiéd lesz Zayn. És megtanulod majd hogyan kell szeretni. - suttogta.
Bólogattam és vissza ültem a helyemre, ahol egy kis idő után elaludtam, már csak Zayn hangjára keltem fel. Éppen a vállán feküdtem.
- Kelj fel! Itt vagyunk. - suttogta, és megsimogatta az arcomat.
Fejemet felemeltem,, a kigyúrt válláról, és a csomagomért nyúltam.
- Tádáááá, ez a turné busz! - mutatott rá Louis egy hatalmas piros buszra.
- Ez? Ez egy guruló hotel. - bukott ki belőlem.
- Egy gond van...5 fős...tehát csajok valakivel aludnotok kell! - mondta Liam.
- Stipp-stopp Lou. - ugrott oda barátnőm a már megint csíkos pólós fiú mellé vigyorogva.
- Loretta....ö....alszol velem? - kérdezte Zayn, kicsit belepirult a dologba, mire én elnevettem magam.
- Miért ne? - válaszoltam és a srácot követve, elértünk a helyéhez. Egy egy személyes ágy volt.
- Ezen alszunk majd ketten? - mutattam a keskeny ágyacskára.
- Igen. Így talán közelebb kerülünk egymáshoz.
- Talán...

Vadság

Reggel már mosolyogva keltem, így megijedtem saját magamtól. Oldalamon fekve bámultam a sötétségbe ami betöltötte az egész szobát. Harry lelkesen szunyókált mellettem. Elgondolkodtam mi történt tegnap. Mennyi mindenen változtattam. Vajon én is képes vagyok újra ugyanaz a lány lenni aki voltam? Tettem fel magamnak a kérdést. Egy nagy sóhaj volt a válaszom saját magamnak. Felültem az ágyból, lábaimat lelógattam, kócos hajamba kapaszkodtam és a térdeimen könyököltem. Egyszerűen hihetetlen amit tettem...Kevin megfenyegetett, hogy megkeres és annak én is tudom, hogy nem lesz jó vége. De én akkor mit sem törődtem ezzel, veszélybe sodortam ezzel Őket, mind az öt fiút, és még a legjobb barátnőmet is, magamról nem is beszélve. Styles krákogása zavarta meg a gondolat menetemet.
- Te már ébren vagy? - kérdezte meg a rekedtes hangú fürtös srác mellőlem.
- Nem tudok aludni. - vontam meg a vállamat.
- Szeretnél róla beszélni? - tett fel egy újabb kérdést.
- Nem!!! - sóhajtottam és az ajtót becsapva távoztam a szobából.
Leszaladtam a lépcsőn és a nappali kanapéjára vetettem magam. Miközben hanyatt fekve bámultam a fehér plafont csak pár mondat cikázott a fejemben "Loretta az életeddel játszol, ugye tudod?..... Ne hogy megtaláljam....vagy megtaláljalak titeket."  Én tudom milyen Kevin, ha valaki felhúzza az tényleg nem marad életben.
Halk dobogást hallottam meg a konyhából, óvatosan kikukucskáltam az ágy támla mögül, hogy az ott álló személy ne vegyen észre. Hiszen ez Zayn...egy szál boxerben. Atya ég. Fülese be volt dugva fülébe és az éppen szóló dal ritmusát ütötte ujjaival...azokkal a tökéletes ujjaival....Miket beszélek már megint..? Észrevettem, ahogy a füleshez nyúl és kihúzza, azt a füléből.
- Loretta, te kukkolsz engem onnan a kanapéról? - kérdezte.
Lebuktam. Kész. Ennyi. Most mit mondjak?.....
Hallottam ahogy egyre jobban közeledik felém. Fogtam az egyik párnát és elbújtam mögé, persze a lábaim kilógtak és a hasam is...tehát a világ legrosszabb búvóhelyét sikerült megtalálnom.
- Loretta?- kérdezte újra mikor leszedte rólam, a párnát.
- Tessék? - kérdeztem vissza a hülyét tettetve.
- Szóval kukkolsz engem? - nézett rám mosolyogva.
- Képzelődsz!! - lódítottam.
- Tényleg kétlem...a te szempárodhoz hasonló nincsen. - kacsintott és azokkal a csodás ujjakkal végig simított arcomon. Reflexből arrébb húztam a fejemet. Felpattantam a kanapéról és a fürdőt kerestem. Bekukucskáltam az összes létező ajtó mögé, végül megtaláltam. Leültem a kád szélére és újra sírni kezdtem. Miért érzem ezt? Miért is hagytam fel az életemet? Miatta? Ennyire képes befolyásolni? Talán szerelm....Nem az kizárt..mióta Mike szóval..Mike óta senki iránt semmit nem éreztem. Most pedig pár nap leforgása alatt történtek olyan dolgok amikben reménykedtem, hogy soha nem lesznek. Kopogást hallottam meg. Engem senki sem láthat sírni. Gyorsan letöröltem könnyeimet.
- Szabad ! - kiabáltam be a kopogtatónak, aki Harry volt.
- Miért sírsz? - kérdezte.
- Hagyjál már..én nem sírok ! - ordítottam le a fürtös fejét.
- De sírtál és ne makacskodj nekem! Tudod mit bezárom az ajtót. - bezárta a kulcsot pedig az alsó kis résen kilökte az ajtón kívülre. - Szóval csak akkor megyünk ki innen ha kinyögöd a problémáidat. - mondta.
Visszatért belém a kis ördög. Ajkamba haraptam és a zöld szemű srác felé vettem az irányt.
- És ha én inkább mást nyögnék?? - suttogtam a fülébe, miközben körmömmel gerincét simogattam.
Halk sóhaj hagyta el a száját. A gyilkoláson kívül, kétség kívül értek ahhoz is, hogyan kell egy férfi fejét rendesen elcsavarni és ágyba vinni. Nyakába kapaszkodtam és nyakát kezdtem szívni, beláttam a pólója alá, és nagy meglepetésemre testét neki is tetkók díszítették. Eleinte csak madarakat pillantottam meg. Kezét a derekamon pihentette. Lekaptam róla a pólót, hogy megláthassam a többi tetkóját is. A múltkor nem figyeltem meg a testét, hiszen sötét volt, viszont itt a fürdőszobába mindent láthattam. Végig csókoltam az összes magára varratott formát, mintát és szöveget. Levette rólam pólóját, amiben az éjszakát töltöttem. Bedőltünk a kádba. Alulra kerültem, Harry pedig felettem magasodott. Ajkamat kezdte csókolgatni pont úgy ahogy én azt szeretem, nem túl gyengéden..már nem is emlékszem, hogy azt, hogy kell. Hatalmas meleg tenyere bejárta a testemet, amitől engem kirázott a hideg, és mindenhol libabőrös lettem. Élveztem, ahogy a fürtös az ujjait belém mélyeszti, halk sikítást hallattam és meg akartam kapaszkodni a zuhany függönyben, amit sikeresen letéptem, így egy nagy csattanással a földön landolt, pontosan akkor amikor én a csúcson jártam, felkiáltottam az érzéstől és Harry nevét kiabáltam.
Motoszkálásra lettünk figyelmesek. Valaki bedugta a kulcsot a zárba és ki akarja nyitni az ajtót.
- Mi a fene folyik itt? - kérdezte Niall, de amint meglátta mi is történik ide bent, tátva maradt a szája.
- Beszállsz vagy becsukod az ajtót? - kérdeztem a szokásos bunkó stílusomban.
A srác nem mozdult..ezzel meg mi a fene van?  Másodpercek elteltével a ház összes lakója ott állt és minket nézett. Harry lemászott rólam és oda dobta hozzám a pólóját, hogy azt vegyem vissza.
- Most mi van? - kérdezte Styles és nézett a fiúkra, akik eléggé meghökkentek a történteken.
- Te megint? - nézett rá Zayn.
- Nem most nem szexeltünk odáig nem jutottunk el....mert VALAKIK megzavartak. - kiáltottam.
Láttam, ahogy Zayn arca elszomorodik.  Felöltöztem és visszaraktam a függönyt, újra egyedül voltam a fürdőbe. Csatlakoztam a többiekhez akik néma csendben ültek egymással szemben az étkező asztalnál.
- Megyek!! - kiáltottam oda, barátnőm(aki mellesleg Louis-nál éjszakázott) rám szegezte a tekintetét és idegesen nézett rám.
- Lorenz! Nem mész te sehova! - ragadta meg a karomat Liam.
- Ne hívj Lorenz-nek világos. Loretta a nevem! - rántottam ki a kezemet a srácéból. - Mi bajotok van? - forgattam meg szememet és leültem az asztalhoz.
Egymásra néztek.
- Megszerettünk titeket! - mutatott rám és Eleanor-ra Lou.
- Arra gondoltuk, hogy mivel nekünk turnéra kell mennünk tarthatnátok velünk! - mondta Zayn.
- Eleanor már bele egyezett, hogy ő jön. - mosolygott Louis.
- Én maradok. - válaszoltam flegmán.
- De hát szeretünk! - mondta Niall, aki az előbb még leblokkolva állt a fürdő előtt.
- Engem nem lehet szeretni világos. Borzalmas ember vagyok, borzalmas múlttal és nem akarlak titeket is veszélybe keverni. - válaszoltam.
- Mi viszont igenis szeretünk Loretta. És jönni fogsz velünk. - nézett mélyen a szemembe Harry.
- Rajtad kívül és barátnőmön kívül kétlem, hogy bárki is szeretné, hogy veletek tartsak. - tartottam a tekintetés és így szinte farkasszemet néztünk egymással.
- Akkor szavazzunk! Ki akarja, hogy Lori velünk jöjjön? - adta az ötletet El.
Meglepetésemre az első kéz ami a fellegekbe került Zayn-é és Niall-é volt. Utána pedig sorba az összes fiú keze az égbe magasodott.
- Akkor velünk jössz! - mosolygott Zayn.
Az a mosoly...olyan érzésem volt, hogy itt és most megfektetném ezen az asztalon.
Eleanor furán nézett rám, és észre vette, ahogy Zayn-t bámulom immár nem barna, hanem fekete szemekkel.
Megfogta a kezemet barátnőm és simogatni kezdte, ezzel megtörve fantázia világomat. Megráztam a fejemet és ránéztem.
- Akkor ezek szerint...veletek megyek.- válaszoltam fázis késéssel.
- Mikor indulunk? - állt fel boldogan El az asztaltól.
- Holnap.- mondta Liam. - Úgyhogy menjetek haza pakolni és estére gyertek vissza, itt alszotok és reggel indulunk.
- Szuper. - csendült fel Eleanor hangja.
Felálltam az asztaltól, és belebújtam a cipőmbe. Zayn kijött hozzám így kettesben álltunk a folyosón AZ a mosoly még mindig ott ült az arcán. Egy kis játék belefér. - gondoltam. Erőteljesen neki toltam a srácot a falnak, amitől Ő nagyon megijedt. Hajába túrtam. Csípőmet, Zayn csípőjéhez érintettem amitől éreztem, hogy egy kicsit megremeg. Vadul megcsókoltam. Nem szenvedélyesen. Hallottam, ahogy jönnek a többiek, leszálltam a srácról, aki félve nézett rám, de köpni nyelni nem tudott cselekedetemtől.
- Mehetünk akkor? - kérdezett Eleanor aki most jött ki a folyosóra.
- Oh most már igen. - néztem rá Zayn-re.
Távoztunk és ott ült az a tipikus perverz mosoly az arcomon. Nem akartam megijeszteni a Malik gyereket....cseppet sem....de már megint megtörtént.
- Mi a gond? - kérdezett rá barátnőm a fancsali képemre.
- Mi lenne? - néztem rá felháborodva.
- Mikor akard bevallani magadnak, hogy szerelmes vagy a srácba? - ragadta meg karomat El, és mélyen a szemembe nézett.
Rájöttem akkor hogy igaza van. Talán tényleg belezúgtam a srácba, és lehet, hogy amit az előbb tettem azzal elrontottam minden esélyemet...már ha volt egyáltalán....

Váratlan fordulatok.

Megérkeztünk ahogy ők hívják a Directioner házba. Még mindig feldúlt voltam, ami Eleanorral történt.
- Kérsz valamit inni? - kérdezte meg Zayn.
- Aha egy pohár víz mondjuk jól esne...vagy nem is víz...van whisky-tek? - néztem a fiúkra.
- Ö..van..de nem hinném, hogy jó ötlet lenne....- kezdett bele.
- Majd én eldöntöm mi jó nekem..jó? Kérem a whisky-t. - ordibáltam.
Láttam rajta, hogy megijedt, nekem pedig lelkifurdalásom lett ami talán csak évekkel ezelőtt volt utoljára. Követtem Őt, és Harry-t a konyhába, hogy megkapjam a piámat.
- Öhm..izéé...figyelj....Ne...Ne haragudj, hogy kiabáltam veled. - kértem elnézést Zayn-től.
- Álljon meg a menet Loretta Lorenz bocsánatot kért? - lépett be mosolyogva Eleanor a konyhába.
- Nem...biztos rosszul hallasz. - förmedtem rá, majd a tetkózott srác felé fordultam és összemosolyogtunk.
- Tudod mit mégis elég lesz az a víz. - motyogtam a két srác felé, akik egymásra néztek és nevettek egyet.
Te jó ég, mit tesz velem ez a srác...először BOCSÁNATOT kérek tőle....amit még soha sem tettem..soha nem kértem bocsánatot senkitől...utána pedig vissza utasítom a piát....és az érzés amit kivált belőlem csak egyetlen érintéssel az csodálatos. Azt vettem észre, hogy sírok..egy kis könnycsepp gördült végig az arcomon és nem nem töröltem le, megvártam amíg az államról egyenesen a pultra csöppent. Mire feleszméltem már csak én és Harold voltunk a konyhába.
- Miért sírsz? - suttogta a fülembe Harry, miközben letörölte a könnyeket arcomról.
- Semmiért...én..nem sírok. - gügyögtem.
- Látom...- nézett bele zöld szemével a szemembe.
Fejemet vállára hajtottam és ott sírtam tovább. Óvatosan megsimogatta a hátamat, és tudtam valami megváltozik bennem épp most. Megcsörrent a telefonom és megláttam Kevin nevét.
- Igen? - kérdeztem miközben még mindig bőgtem.
- Elintézni valód van! MOST. - harsogta. - Menj az állatkerthez ott lesz egy....- vettem a bátorságot és közbe szóltam..
- Nem megyek sehova! - kiabáltam.
- Mi van? Mi az, hogy nem mész? - kérdezte idegesen.
- Nem megyek se most..se soha többet...én kiszállok....kiszállok ebből az egészből. - ordítottam miközben bőgtem.
- Loretta az életeddel játszol, ugye tudod. - hallottam hangjából, hogy egyre mérgesebb.
- Oh..szóval fenyegetsz ... felőlem..inkább meghalok de ezt nem akarom tovább csinálni. - motyogtam.
- Köze van ahhoz a fürtös gyerekhez akivel haza mentél a múltkor és ott volt amikor meggyilkoltad az előző kuncsaftot? - ordított.
- És ha igen? Akkor mi van? - kérdeztem.
- Ne hogy megtaláljam....vagy megtaláljalak titeket. - mondta.
- Ha megtalálsz neked lesz rosszabb. - visítottam és leraktam a telefont, amit utána hozzá vágtam a parkettához és a magassarkúmmal addig ugráltam rajta amíg ripityára nem tört az egész. Leültem mellé és ott sírtam tovább.
- Mit csináltál? - vonta össze szemöldökét Harry.
- Azt hiszem.....felmondtam..- bár sírtam..elmosolyodtam.
- De nem ez volt az életed? - kérdezte miközben leült mellém.
- Hát de...eddig igen. - újra felmosolyogtam.
Csak csendben ültünk tovább, mire a többiek lejöttek a lépcsőről.
- Mi volt ez az ordibálás? - kérdezte meg El.
- Felmondtam. - álltam fel és kerestem az egyensúlyomat.
- A bérgyilkos melódból? - nézett rám kerek szemekkel.
- Igen. - bólogattam.
- De hát imádtad...az volt az életed. - motyogta.
- Eddig..eddig igen. - mosolyogtam.
Odarohant felém és megölelt, furcsa volt az érzés, arra kényszerített "IGEN SZORÍTSD MAGADHOZ" és ezt is tettem, amitől egy hatalmas sóhaj hagyta el barátnőm száját.
- Milyen bérgyilkosságról van szó? - nézett furcsán azt hiszem Liam...
- Oh más semmilyen. - kacsintottam komoly fejjel.
- Akkor ünnepelünk? - kérdezett rá Zayn.
Nem tudom mi vezérelt de oda léptem hozzá és remegő kézzel de megfogtam a tökéletes kezét, amit ő egy édes mosollyal díjazott.
- Mégis csak szükségünk lesz arra a whisky-re. - nevetett fel Louis miközben Eleanor tekintetét fürkészte.
Jókat beszélgettünk miközben iszogattunk, többet mosolyogtam ezen az estén mint egész életembe talán. Felszabadultnak éreztem magam és talán boldognak is.
- Azt hiszem lefeküdnék aludni..elég volt ennyi fordulat mára. - mosolyogtam a többiekre. - Hol alhatok? - kérdeztem meg kicsit félve a választól.
- Nálam nyugodtan..jövök én is..- mondta Harry.
- De csak akkor ha csak alszunk.! - röhögtem fel.
- Uramisten..Loretta most az egyszer úgy bújik ágyba egy sráccal, hogy nem dugnak. - poénkodott Eleanor és csinált rólam és Hazza-ról egy képet, amit aztán a fürtös publikált is a twitterén és a faceboook-ján...meglepődtem amikor a rajongói hozzászóltak..hogy én ki vagyok meg stb..el is felejtettem hogy sztárokkal vagyok körülvéve. Megkaptam Styles egyik pólóját ami nekem a combomig ért, majd bevetettem magam az ágyba, és rögtön elnyomott az álom.

Titok

Felébredtem, Harry mélyen aludt még mellettem. Kikeltem mellőle és felkerestem a tegnapi ruhadarabjaimat. Gyorsan magamra kaptam a cuccaimat. Nem tudtam elmenni anélkül, hogy ne keltsem fel, beszélnem kell vele a tegnapról, alapból már régen elhúztam volna a csíkot. Leültem az ágyszélére és elég erőteljesen meglöktem, hogy felkeljen.
- Mi van? - kérdezte és rám szegezte a tekintetét.
- Beszélnem kell veled.- motyogtam.
Felült és magára húzta a takarót.
- Szóval...ugye a tegnapról nem szólsz egy szót se. - habogtam keményen.
- Nem dehogyis..neked az a munkát és az életed..míg nekünk az éneklés. - hadarta.
- Éneklés? - kérdeztem rá.
- Neked tényleg fogalmad sincs, hogy kivel feküdtél le tegnap este? - röhögött fel.
- De valami Harry-vel...ami nekem bőven elég volt.- vágtam vissza.
- Harry Styles-sal, a One Direction egyik énekesével feküdtél le tegnap. - kacsintott.
- One micsoda??? Na jó szerintem megyek. - vontam meg vállamat és kimentem a szobából.
Észrevettem, hogy a lakásban ott futkos a tegnapi másik négy srác. Az egyik rögtön oda pattant elém.
- Tűnj az utamból. - morogtam rá.
- Bemutatkozok jó? Louis vagyok. - mondta a srác akin tegnap csíkos póló volt.
- Felőlem! - mondtam és kezet nyújtottam. - Loretta.
- Én Liam vagyok. - ugrott a következő.
- Én lennék Niall.- vigyorgott rám egy szöszi, kék szemű aprócska srác.
- Én pedig Zayn. - jött ki a srác akit tegnap fel akartam csípni. Olyan visszahúzódónak tűnt, nyugisnak mégis amikor kezet nyújtott felém és megrázta kisebb kezemet, pillangók repkedtek a hasamban. Nem ez nem lehet, amilyen gyorsan csak tudtam kiszedtem kacsómat, a csodaszép kezéből.
- Most mennem kell!! - mondtam és elindultam le a lépcsőn.
- Máris? De hát még csak most keltél fel. - szólt utánam azt hiszem Liam.
- Pont ezért megyek. - vigyorogtam és magam  mögé zártam az ajtót.
Táskámban kezdtem matatni és feltűnt, hogy nincs meg a mobilom, a munkaeszközöm. Visszafordultam és bekopogtattam az ajtón.
- Mégis maradsz? - nyitotta kit az ajtót a szöszi gyerek.
- Dehogy maradok! - förmedtem rá.- Itt maradt a mobilom.
- Bele írtuk a számunkat. ! - mosolygott Zayn. Ahogy rám villantotta tökéletesen fehér, vakító mosolyát a gyomrom kavarogni kezdett.
- Most már tényleg megyek.- röhögtem fel.
- Te tudsz nevetni? - kacsintott fel Harry aki éppen lefutott a lépcsőn.
- Kurva vicces vagy ! - löktem oda neki, majd kimentem az ajtón.
Felhívtam barátnőmet aki aggódva vette fel a kagylót.
- Hol vagy? - kérdezte.
- Most indultam el. - mondtam.
- Ilyen későn? - kérdezett megint.
- Hát ja..mindjárt otthon vagyok..beszélnem kell veled.-  motyogtam.
- Baj van? - hadarta.
- Nem . - mondtam és leraktam a telefont.
Hazáig csendben baktattam, amint beléptem az ajtón Eleanor a nyakamba ugrott. Nem túl erősen, inkább kellemetlenül de visszaöleltem.
- Mit akarsz mondani? - húzott be a kanapéhoz.
- Már semmit. Csak, hogy ma nincs kedvem bulizni. - hazudtam.
- Kár akkor megyek Shell-el. - mondta.
- Menj. - válaszoltam és felszaladtam a szobámba. A kényelmetlen ruhát levettem magamról, és farmerbe bújtam, és inget vettem fel. A tetőnkön egy kis helyet alakítottam ki, hogy tudjak hova bújni. Így felszaladtam a fülesemmel a kezembe, és leültem az ott elhelyezkedő kanapéra, szokásom szerint elővettem a régi fotó albumot és azokat a fotókat nézegettem.

az első képen én voltam és Eleanor, még régen szőkén.

szintén El-el.

aztán amikor már barna lettem, azzal a sráccal aki mindenről tehet.

Becsaptam az albumot, összegörnyedve ültem az ágyon, és sírtam, ahogy az szokott lenni. Eleanor jött fel.
- Te sírsz? - kérdezte. Egy gyors mozdulattal letöröltem a könnyeket, majd a barátnőm felé fordultam.
- Dehogyis.- tettem egy mosolyt az arcomra.
- Találkozok egy sráccal. - mosolygott. - Tegnap ott volt azokkal a fiúkkal...tudod az egyikhez fel is mentél...na szóval..abból az 5 srácból az egyik elhívott sétálni..azt hiszem Louis-nak hívják. - hadarta.
- Aha...oké. - mondtam.
- Utána pedig bulizni megyek. - mosolygott.
- Oké. - öleltem át.

*Eleanor Louiséknál....El szemszöge*

Kopogtattam a hatalmas ház ajtaján, és vártam, hogy a srác ajtót nyisson. Hirtelen kitárult, és ott állt előttem, megint csíkos pólóba.
- Szia. - mosolygott.
- Szia. - vigyorogtam én is rá.
Behívott és megkínált egy pohár baracklével. Csendben ültünk, aztán Ő megtörte azt.
- Honnan ismered Lorettát? - kérdezte.
- Oviban találkoztunk először. Nagyon aranyos kislány volt. Mindig együtt babáztunk. - válaszoltam.
- Lori és a babák? Na ne viccelj..majdnem élve felfalta Harry-t. - nevetett fel Lou.
- Hát igen azóta sokat változott.- nyeltem egy hatalmasat.
A fürtös srác akivel tegnap Loretta haza ment lejött a lépcsőn, és rám mosolygott.
- Louis ő a barátnőd? - kérdezett oda.
- Nem..- pirult el a kis csíkos srácom..vagyis srác.
- Öhm...beszélhetek akkor  veled? - nézett a zöld szemeivel, kék szemembe.
- Hát persze.- motyogtam.
Bementem Harry után a szobába, aki rögtön a lényegre tért.
- Miért lett ilyen Loretta? - kérdezte és a fejét fogta.
- Honnan tudsz te erről? - idegesség fogott meg.
- Tegnap előttem nyírt ki valakit baszki érted, megölte, puszta kézzel és nem sírt..nem aggódott.- bőgte el magát a srác.
- Jó elmondom csak..csak nyugodj meg. ! - ültettem le, hogy ne fel-alá járkáljon.
Szótlanul várta, hogy elkezdjem a sztorit.
- Tehát..minden rendben volt vele..egy kedves, mosolygós, bolond csaj volt..aztán szerelmes lett és egy ideig minden rendben volt közte és Mike között...aztán..-szemem könnybe lábadt de folytattam..- szóval...Lori nem akart lefeküdni vele és amikor egyszer a pasija felhúzta magát...de nehéz kimondani...szóval megerőszakolta Lorettát..- már bőgtem én is...Harry meglepett tekintettel bámult fel rám, szeme szintén könnyes volt...- azóta embereket gyilkol de nem csak úgy az olyan perverz disznókat csinálja ki mint Mike. - motyogtam.
- Nem lehet rajta változtatni? - kérdezte.
- Nem hiszem..nem tud..nem akar szerelmes lenni..azóta csak szexre kellenek neki a pasik. - nyögtem ki.
- Értem. - mondta Harry. - És barátai rajtad kívül?
- Senki..a szüleivel sem tartja a kapcsolatot csak öccsével beszél néha. - válaszoltam.
Kibőgtük szemeinket majd visszamentünk a többiekhez.
- Én megyek bulizni. - vigyorogtam és elmentem az ajtóhoz.
- Találkozunk még? - kérdezte Louis.
- Igen. - pirultam el, és távoztam.

....

Még mindig gubbasztottam a tetőn, de úgy éreztem ideje vissza mennem a lakásba, hiszen a naplementét már végig néztem. Telefonom csörgött és azonnal felkaptam, de nem főnököm volt.
- Szia . -köszönt bele egy ismerős hang.
- Háló. Ki az? - kérdeztem.
- Harry. - hangzott fel rekedt hangja.
- Mit akarsz te? - kérdezte bunkón.
- Kérlek találkozzunk..barátokra van szükségem..olyan bunkókra mint te.- nevetett fel,de hallottam a hangján, hogy feszült.
- Hol akarsz találkozni? - forgattam meg szememet.
- Mondjuk a tegnapi bulihely előtt. - motyogta. - Jön Zayn is.
Amint ezt kimondta szívem hevesebben vert..de nem ... el kell felejtenem, mégis az agyam gyorsan reagált.
- De jó ott leszek. -
- Te azt mondtad, hogy de jó...woow. - mormogta vigyorogva.
- Kattanj le Styles. Akkor legyen 9. - válaszoltam és puff a hívásnak vége.
Megmostam az arcom, hiszen könnyeim nyoma még látszódtak a púderemben. Új sminket vittem fel magamra, majd elkészültem. Nem vettem  túl csinosra a dolgot, de nem akartam lezser lenni, mert ott lesz Za....nem !

ruhám.

Bepattantam egy taxiba és elindultam, útközben a fényeket bámultam, vagy az utat néztem.
Hamar megérkeztünk és észrevettem mindkettejüket egy padnál ülve, éppen dumálgattak valamit.
- Sziasztok ! - szálltam ki.
- Hello. - ölelt át Harry.
- Ühm engedj el...- motyogtam.
- Egy baráti ölelést, mindketten megkaphatunk. - mosolygott.
Zayn csak óvatosan bólogatott és intett egyet.
- Mit szeretnétek? Mármint hogy miért kellett találkoznunk?? - nézte rájuk.
- Unatkoztunk..és te meg olyan jó fej kaliberű csaj vagy..szívesen töltöm veled az időt mert .... olyan más vagy. - mosolygott rám Styles. - És bár a másik oldalad ijesztő elfogadom..még azt is.. - mondta hangosan.
- És én is. - nézett rám teljesen ijedt arccal Zayn.
- Állj te elmondtad neki? - torpantam meg.
- El..bízni lehet benne. - motyogott.
- De ha kiderül az életembe kerül te barom..- ránéztem a tetkós srácra, aki figyelte, ahogy szeme színe változik és kezemet ökölbe rakom.
- Hey . - fogta le a kezemet Zayn.
Ahogy megérintett megnyugodtam rögtön..sőt még talán mosolyogtam is.
- Nyugi..nem fogom bántani..a barátaimat nem szoktam. - éreztem, hogy sírni fogok..két éjszaka alatt megkedveltem ezeket a srácokat.
Hangos sikítást hallottam meg a távolból...ami ismerős volt..hamar rájöttem kié a hang..Eleanor.
Futni kezdtem a hangosság irányába a két srác pedig követett.
Megpillantottam egy srácot, ahogy éppen barátnőmet szeretné megfektetni..de El nem akarta...eszembe jutott Mike és dühbe gurultam. Lerántottam a srácot a barátnőmről.
- Te meg mi a faszt művelsz? - néztem rá az undorító srácra.
- Nyugi ribanc te is beszállhatsz. - nyomult a csávó.
- Te fogsz beszállni egy hulla szállítóba !! - mondtam és erősen öklömmel kezdtem püfölni.

*Zayn szemszöge*

Néztem ahogy Loretta, az a gyönyörű lány éppen a srácot püfföli. A hapi száján vér fojt, ahogy orrából is, már nem mozdult, de élt még. Nem bírtam tovább nézni, odaléptem Lori-hoz.
- Kérlek hagyd abba. - mondtam és lefogtam a karját. Rám nézett barna szemét az én tekintetembe fúrta. De folytatta tovább a verekedést.
- Meg fogod ölni...! - ordibáltam neki..hátha abba hagyja de nem nem hátrált.
Elengedte a srácot, aki azonnal egy kisebb erővel futni kezdett. Loretta sírva esett össze..Harry elmesélte miért lett ilyen, hogy megerőszakolta az ex-e és ezért megértem, hogy fáj neki. Leguggoltam mellé. És odanyújtottam a kezemet, amit ő megfogott óvatosan, vizes pillái megremegtek és rögtön kihúzta kezét az enyémből.

...

- Jól vagy? - nézett rám Eleanor.
- Az nem érdekes. Te jól vagy? - igazítottam meg a hajamat.
- Igen. Minden oké. Te vagy az őrangyalom jókor érkeztél. - nyugtatott.
- Nem alszotok nálunk? Szigorúan alvásra gondolok. - mondta Harry..- a mi házunk közelebb van mint a tietek.
Bólogattunk és elindultunk a házukhoz.
 Közben Zayn hozzám fordult és átkarolt, ismét valami nyugalom fogott el.
- megváltozhatsz..!
- mi van ha nem akarok? 
- akkor maradj ilyen.....és én elfogadlak ÍGY.

1. fejezet - Vad Buli

Végre elköltözhettem otthonról, mondván szüleim végre felfogták meg tudok állni a lábamon. Eleanor-ral, legjobb barátnőmmel lakok együtt és munkám is van így a megélhetéssel sem lesz semmi bajom, otthon úgy tudják egy híres cég ügyvezetője vagyok. Csoda, hogy bevették, ezt a hülyeséget, mert nem vagyok éppen egy komoly ember. Szóval eszem ágába sincs egy cégnél dolgozni, viszont munkám tényleg van...bérgyilkos vagyok egy titkos egyesületnél. Barátnőm nem nézte jó szemmel soha ezt a gonosz oldalamat, de elviselt. 16 éves korom óta gyilkolok csak egy hívás, és egy életnek vége..persze jó pénzt kapok érte.

...

- Ma akkor bulizunk? - jött be szobámba barátnőm.
- Igen. - pattantam fel a kanapéról és a szekrényemet kezdtem bújni.
Felkaptam az egyik legdögösebb ruhámat, ha buli van nem fogok egyedül távozni a helyről, reggel viszont egyedül fogok kelni. Ez nálam megszokott volt. Bevetettem magamat a fürdőbe és Guns N’ Roses-t hallgatva mostam meg hajamat. Amint végeztem mindennel és már a ruhámat is felvettem, kisminkeltem magamat és magassarkúba bújtam. Eleanor is szexibe öltözött, majd taxiba ülve indultunk a Funky Buddha nevű helyre. Kintről hallottuk a hangosan dübörgő zenét. Engem már ismert a biztonsági őr, így amikor elé álltam, rögtön beengedett bennünk. A hatalmas sor teljesen fel volt háborodva.
Bent iszonyatos hőség volt, részeg tinik tántorogtak jobbra-balra. A tánc parkett tele volt szerelmes párokkal és amint megláttam a csókolózó embereket elkapott a hányinger. Ez undorító. Mire jó a szerelem? Elbassza az életedet. - gondoltam.
A bárhoz léptem és kértem két whisky-t és leültem a barátnőm mellé. Gyorsan lehúztam az alkoholos italt, keresve a számomra megfelelő prédát, ma estére, de egyet sem találtam. Az asztalunkhoz leült egy srác, aztán még egy és még egy.
- Nem kéne megkérdezni, hogy esetleg leülhettek-e ? - förmedtem rájuk.
- Bocs...leülhetünk? - röhögtek fel.
- Nem!!!- pattantam fel, kezeim ökölbe szorultak.
- Jól van nem kell a parádé. - keltek fel.

*Eleanor szemszöge*

Istenem ez a három pasi maga a tökély, de tudom Loretta mindjárt kiakad és elzavarja őket. És igen jól tippeltem már kezdődik is. Figyeltem ahogy barátnőm szeme enyhe barnáról, feketére változik, keze ökölbe szorul és legszívesebben addig ütné a srácokat amíg azok holtam nem esnének össze. Senki nem tudja miért lett ilyen, csak én. Én vagyok az egyetlen, aki érti mitől lett az ami most. Visszarántottam magam mellé Lori-t és nyugtatni kezdtem.

...

- Idióták..mit hisznek magukról. - néztem El-re, akin láttam újra sikerült megijesztenem. - Elmegyek még piáért. Miközben loholtam a pult felé, észrevettem egy asztalt 5 fiú ülte körbe és mind ittak, röhögtek és hülyeskedtek. Az egyik szinte magával vonzotta a tekintetemet. Alkarját tetkó díszítette, haja rossz fiúsan kócos volt. Szeme barna volt, szinte fekete. Bámulásomat az törte meg, hogy valakinek sikeresen neki mentem.
- Figyelj már az orrod elé. - ordítottam rá az ismeretlen alakra.
Leültem a pulthoz és figyeltem a pasis asztalt, közben egyre több italt fogyasztottam. Úgy döntöttem oda megyek az asztalukhoz. Lepattantam a magas bárszékről és a srácok felé vettem az irányt. Amint odaléptem rám szegezték tekintetüket.
- Ne már..megint egy őrült rajongó? - nézett rám egy göndör hajú, zöld szemű srác.
- Te miről beszél...Ki vagy te? Én csak gondoltam táncolhatnánk egyet...mondjuk hazáig. - kacsintottam az általam kiválasztott személyre.
- Ez nem tudja kik vagyunk..- mutatott rám egy csíkos pólós srác.
- Nem ez, hanem ő..- javítottam ki felháborodva.
A fürtös szeme felcsillant és megragadta derekamat. Magam után húztam a táncparkettre, ő is ingatag volt ahogy én is.
- Hogy hívják a tetkós haverodat? - ordítottam a fülébe, miközben ingattam magamat jobbra-balra a parketten.
- Zayn. Miért? - fürkészte zöld tekintetével, barna szemeimet.
- Csak..nem kell neked mindent tudni. -
- Harry vagyok. - mondta.
- Én meg Loretta. - válaszoltam.
- Haza viszlek ma. - hangzott tőle, és nem kérdés volt hanem egy egyszerű kijelentés.
Kiröhögtem.
- Én szoktam haza vinni a fiúkat, nem ők engem. - motyogtam.
- Akkor haza viszel? - kérdezte miközben ajkába harapott.
Elgondolkoztam, majd lesmároltam a parkett közepén.
- Akkor ez igent jelent? - nézett rám vággyal teli szemeivel.
Bólogattam egyet.
- Várj meg itt elmegyek a táskámért.- engedtem el kezét, majd elszaladtam a tatyómért.
- Megyek. Találtam magamnak valakit.- vetettem oda Eleanor-nak.
- Vigyázz magadra. - mosolygott rám.
- Ne félts már!! -szóltam rá és ott hagytam.
A Harry nevű srác felé vettem az irányt aki még az asztalhoz ült vissza.
- Akkor mehetünk? - kelt fel Zayn mellől.
- Menjünk. - virítottam fel csábos mosolyomat.
- Akkor srácok holnap találkozunk ! - köszönt el majd a kijárat felé mentünk.
Megcsörrent a telefonom, elővettem és főnököm szólalt meg.
- Elintézni valód van. MOST. - harsogta.
- Most? Az éjszaka közepén? Kit, hol? - kérdeztem.
A fürtös rám nézett és aggódó képet vágott.
Kevin a főnököm gyorsan ledarálta hova kell mennem majd lecsapta a kagylót.
- Mennem kell...! - néztem rá Harry-re.
- Barátod van? - kérdezte és elengedte a kezemet.
- Nem dehogyis. Soha. - rántottam ki meleg tenyeréből  az áthűlt kezemet.
- Mégse viszel haza? Mi dolgod ilyenkor késő este? - bámult rám.
- Dolgozom. - vágtam rá.
- Elkísérlek a munkahelyedre és utána...dugunk !- motyogta.
- Kétlem, hogy akarnád látni a munkámat. -
- Kurva vagy? - ámult el.
- Jézusom nem.! -
- Akkor mi? - futott utánam mert elindultam a célpontomhoz ami a park volt.
- Ha ennyire tudni akarod gyere. - rántottam magammal.
Futott utánam, amint a parkhoz értünk, elmondtam neki, hogy most játszanunk kell.
- Színészkedni fogunk? - kérdezte.
- Olyasmi..szóval boldog szerelmes párnak kell látszanunk és oda kell ülnünk, ahhoz a padhoz. - mutattam rá egy fa alatti ülőhelyre, amin egy magas fekete hajú, kigyúrt srác ült. Ha nem akarod csinálni itt maradsz és hallgatsz. - utasítottam.
- Játszunk! - mosolygott.
Kézen fogtam Harry-t és vállára hajtottam a fejemet, mire belőle egy hatalmas sóhaj tört fel. Lassan romantikusan sétáltunk a kis ösvényen, közben édesen kellett vihognunk, mintha oda lennénk egymásért. Elértünk a padhoz és leültünk, én a kigyúrt srác mellé ültem le. Harry megfogta az arcomat és megcsókolt, amitől én megijedtem mert ez nem volt benne a tervbe, és óvatosan nem túl feltűnően eltoltam magamtól. Zsebemből kivettem az egyik kedvenc fegyveremet és lelőttem a mellettem ülő magas srácot.
- Te jó ég..te megölted a srácot. - kiáltott fel a zöld szemű srác aki az előbb még számba matatott.
- Kussolj be! - kiáltottam rá és felhívtam Kevin-t, hogy készen vagyok. A hulláért egy fekete autó jött. Miután mindent elintéztem visszamentem Harry-hez.
- Te megölted! - nézett rám és láttam rajta, hogy sokkolta a helyzet.
- Igen, tudom...akkor elmondom csak neked csak most..- ültem bele szenvedélyesen ölébe miközben hajába túrtam, élvezte a helyzetet bár láttam a félelmet a szemében. - Bérgyilkos vagyok. - suttogtam a fülébe.
Fejemet maga elé rakta és megcsókolt, hozzá mentünk fel és nagyon kellemesen élveztük egymást.

Tartalom

Loretta Linkson vagyok 18 éves, Londoni csajszi életem egyenlő a veszéllyel sőt mi több én vagyok maga a veszély. Barátnőm Eleanor sem tud segíteni, hogy ne legyek ilyen pedig ő már ovis korom óta mellettem van. Az életeim egyik napról a másikra változik és kerülök, olyan helyzetekbe, amik nem éppen egyeznek meg életem addigi pillanataival. Férfi gyűjtőnek szoktak hívni a hátam mögött, hiszen komoly kapcsolatom nem volt, és nem is akarok soha DE megismerkedek új emberekkel, akik hatalmasat változtatnak az életemben.