reggel

Reggel arra kelni, hogy a barátod alattad szuszog, a napocska egyenesen rátok süt, és finom croissant illat töltötte meg a teret. Csak néztem a tökéletesen kidolgozott borostás arcát, haja kócosan meredt az égnek. Nem tudom meddig bámulhattam..csak azt vettem észre, ahogy ajka mosolyra szalad. Szememet rögtön elkaptam az arcáról.
- Nézhetsz még nyugodtan! - mondta rekedtes hangon, amitől már kirázott a hideg, olyan vonzó volt és szenvedélyes. Már a hangjától képes lettem volna azonnal elélvezni.
- Jó reggelt. - mondtam egy kissé kipirulva.
Még mindig mellkasán feküdtem, egy kis kék pokróccal voltunk betakargatva, mindeközben a hátamat simogatta.
- Tudod.......ööö.....az ilyen ébredéseket megtudnám szokni. - hadartam gyorsan.
Még én sem fogtam fel mit mondtam, de láttam rajta, hogy Ő sem. Kis köröket rajzoltam Zayn mellkasára, majd felnéztem rá. Ekkor tűnt fel, hogy a konyhából sem szól már a csörömpölés.
- Ez most komoly??? Hillary tényleg azt mondtad..szeretnél még Zaynnel ébredni? - pattant elém Harold, miközben a kezeit törölgette egy kis anyag darabbal.
Igen, ezt mondtam, de még magam sem mertem bevallani.
- Azt hiszem elmegyek fürdeni. - próbáltam a kérdéstől menekülni.
Kiléptem a meleg takaróból, és leszálltam barátomról. Megrángattam egy kicsit a pólómat, hogy az normálisan álljon rajtam. El akartam indulni a fürdő felé, de Hazza hirtelen elkapott.
- Kislány..nem mész te sehova.- mondta egy nagy vigyorral a képén.
- Azt majd én eldöntöm Styles. - téptem ki a kezemet, Harry hatalmas tenyeréből.
- Jól van Styles. - motyogta kacsintva.
Nagy iramban indultam meg a fürdőszoba felé. Magam mögé zártam az ajtót.

*Zayn szemszöge*

Hill szinte szerelmet vallott nekem. Ez újdonság. És tegnap is milyen boldog volt és nyugodt, de Harrynek sikerült megint kihoznia belőle az állatot.
- Ezt most miért kellett? - néztem rá Hazza-ra.
- Mert kettesben akartam beszélni veled...és jobb ha elzavarom. - motyogta a fürtös.
- Mondd. - forgattam a szememet.
- Szóval arról van akkor most szó, hogy te és Hillary együtt vagytok? - kérdezte.
- Te olyan hülye vagy....IGEN. Miért mit jelentene? - néztem rá..
- Komolyan gondolod vele? Nem akarom ha összetörne és fájdalmat okoznának neki. Félek rosszabb lenne mint előtte volt. Most pedig boldognak tűnik. Tegnap a koncert után egyetlen agresszív mozdulata nem volt, ha észrevetted volna. - magyarázta Harold.
- Na ide figyelj...én szeretem Hillary-t és nem fogom összetörni a szívét...persze csak ha te nem lopod el tőlem. - ordítottam rá olyan hangerővel, hogy Hill ne hallja meg.
- Hogy én ellopni? - nézett rám értetlenül a fürtös.
- Látom, hogy nézel rá..szinte majd felfalod a szemeiddel. - mondtam gúnyosan.
- Rossz a látásod? Hillary a tiéd..és az is marad..ha el nem rontod az egészet, mint az előző kapcsolataidat. -
- Na ide figyelj Harry...neked mikor is volt utoljára normális kapcsolatod? Soha. Taylorral is milyen hamar szét mentetek..mondjuk annak örülök. De feltűnt neked, hogy csak szexre használod a lányokat? - mondtam az igazat szemébe.
- Ezt most hagyd abba. Az, hogy én mire használom fel a lányokat a bulikból, az az én dolgom. Egyébként meg, ha nem vinném fel a csajokat, akkor most Hill se lenne melletted. Emlékszel mér arra az estére? -
- Igen. Emlékszek. Jól meghúztad az éjszaka miután Ő embert ölt. Nagyon jóóó. Tudok gratulálni. - tapsoltam gúnyolódva.
- Ugye, tudod, ha akkor nem hozom fel most nincs melletted..nem jársz vele. Max megfektetem és elmegy. Reggel nem mutattalak volna be neki és egy éjszakát jelentettünk volna csak egymás naplójába. - magyarázott érthetően.
- Jó lehet, hogy nem ismerném...de..- nem hagyta, hogy befejezzem a mondatom.
- Nincs de...én csak egyet kérek...NE TÖRD ÖSSZE!! - komolyra vált a hangja.
Rájöttem miért van ez. Lehet, hogy Harry beleszeretett? Hogy nem egy kis fejezet volt az életükben az az éjszaka? Esetleg a barátnőm többet jelent számára, mint egy lány a sok közül? Várjunk csak:? Az előbb Harry, azt mondta NAPLÓ?
- Hazza te naplót írsz? - néztem rá. Már lenyugodtam.
- Nem akarok róla beszélni. - tekintete olyan kis gyerekes lett, olyan volt mint egy kisfiú akit most akarnak megtanítani sétálni, vagy aki most kapta meg az első kis autóját.


*Hill szemszöge*

Tusolás közben, csak az járt a fejembe, hogy Harry miért akart megállítani. Na meg persze Zayn. Olyan tökéletes. Nem vagyok én hozzá való. Neki egy olyan lány kéne aki tökéletes akárcsak Ő. Nem egy ilyen bajkeverő.  Bár imádok vele lenni. Teljesen megváltoztatott pár hét és hónap alatt. Tényleg szeretem. De mi van, ha..ha Ő nem gondolja olyan komolyan mint most én. 4 év után olyan mintha újra feltöltődtem volna.
Kimentem a fürdőszobából. Magamra csavartam a törölközőt. Nagy lett a csend a fiúk között, egészen biztos vagyok benne, hogy rólam volt szó. Egy egyszerű göncöt vettem fel magamra. Majd lehuppantam Harry mellé.

Változás..

Reggel ahogy felébredtem gondolkoztam. Jobb lenne ha elfelejteném az egészet. Mondjuk fejbe vágnám magam valamivel és elveszteném az emlékeimet. Igen ez jó megoldás lenne. De nem teszem.  Jobb, ha nem feledkezünk meg a múltról, hanem okulunk belőle, különben a történelem könnyen megismételheti önmagát. Minden megfog oldódni. És talán nekem is sikerülni fog ugyanannak a boldog, idióta lánynak lennem aki voltam. Orromig húztam a puha takarót. Már egyel előrébb vagyok. Szeretni már tudok. Mosoly jelent meg az arcomon. Igen, Zayn miatt mosolygok. Bár lehet a tegnapi akcióm után soha többé nem akar látni. Nem az nem lehet. 

A TÖRTÉNET MOST EGY IDEIG ZAYN SZEMSZÖGÉBŐL LESZ

*Zayn szemszög*

 Nem tudtam aludni. Egész éjjel Lor..vagyis most már Hillary járt az eszembe. Sajnálom amiért ilyen és nem tudom miért, de vonzódom hozzá. Tetszik, hogy nem az a jó kislány, aki minden szóra pattan. De nem tetszik, hogy embert öl. Szeretem de...ez bonyolult. Tegnap a frászt hozta rám. De a randi elején olyan nyugodt volt. És jó kedvű. Visszahozom azt a lányt aki volt. Én. Én akarom Őt..de tényleg teljes szívemből. 
Bementem a szobába. Hillary nyugton feküdt. Csak bámult maga elé. Egy apró mosoly volt a szája sarkában, de szemében egy kis könny csepp bujkált.  Leültem mellé az ágyra. Tekintetét felém fordította. Egy kis félelem futott át rajta. Talán azért mert fél...Ő is fél? Fél, hogy talán elveszít? 
- Jó reggelt. - szólalt meg angyali hangon.
- Neked is. - kicsit közelebb hajoltam hozzá, hogy egy csókot lopjak tőle kora reggel. Kezét óvatosan, remegve a nyakamhoz emelte és ajkait az enyémre tapasztotta. Amikor velem volt olyan volt mintha kicserélték volna..mintha szó szerint nem Lorettával lennék hanem az új élettel teli Hillary-vel. Mikor ajkaink elváltak, arca komolyra váltott.

- Haragszol rám? - kérdezte félve. A takarót a szeméig felhúzta. Nem mert a szemembe nézni.
- Hillary! Én nem haragszok. - nyökögtem.
- Félsz tőlem? - hangzott a takaró alól egy ideges kemény hang.  
Most erre mit mondjak...legyek őszinte..IGEN félek..egy kicsit. A csend talán választ adott számára. Lehúztam róla a takarót. Könnyek folytak le az arcán. Letöröltem.
- Egy kicsit félek. De nem annyira, hogy ne legyek veled! - suttogtam felé. - Nem akarlak sírni látni! 
Nem felelt. Kikelt az ágyból és távozott a szobából. Az ajtót becsapta. Itt hagyott. Mit is gondoltam, elmondom neki, hogy félek tőle, és majd azt mondja "ja jó semmi baj"...hát nem. Most, hogy idegesen elment, ki tudja mit fog csinálni. Utána rohantam de már eltűnt.

*Hillary szemszöge*
Tudtam...fél tőlem. Csak találnám már meg Harry-t. Valahogy benne bízok. Neki elmondanám. Most és azonnal. Megpillantottam a fürtöst a büfénél.
- Harry!!!!!! - kiáltottam felé könnyes szemekkel, de boldogan, hogy végre meg van.
- Hill. - mosolygott rám. - Te sírsz?
Nem válaszoltam csak magamhoz húztam. Szükségem volt az ölelésére. Megnyugtató volt. 
- Mi a baj? - emelte fel az arcom.
- Harry..Zayn fél tőlem! Érted. Életemnek ennek a szakaszának az értelme retteg tőlem! - törtem ki magamból.
- Nyugodj meg! Mit mondott pontosan? - kérdezősködött. Újra átgondoltam a mondatát.
 - Ennyit "Egy kicsit félek. De nem annyira, hogy ne legyek veled" - idéztem pontosan Zayn mondatát.
- Butus vagy! Szeret téged.!! - ordibálta.
- Tudod mit hagyjál békén te is! - kiáltottam el magam és kisurrantam a szobából.
- Nem látod tisztán a dolgokat. - kiabált utánam.

Miért kellett nekem azon az estén kiszúrnom azt a kibaszott asztalt? Ha akkor nem veszem észre ezt az öt hülyét most nem itt tartok. Mérgemben a velem szemben lévő falba csaptam. Hatalmasat csattant a falon. Niall pedig kilépett a fal rejteke mögül. Az ő szobájának fala volt.
- Te mit csinálsz itt? Te beleütöttél a falba? - nézett rá a kezemre, ami iszonyatosan piros volt.
- Nem rád tartozik mit csináltam! - vágtam rá.
- De igenis rám is tartozik ... hiszen barátok vagyunk! - jött felém és megfogta a kezemet.
Barátok? Nekem nincsenek barátaim..csak Eleanor. De ő se bírja a hülyeségemet. 
Csendben kötözte be a kezemet amit én túlzásnak gondoltam, de legalább Ő megnyugszik. 
Kiléptem a szobából se köszönöm..semmi nélkül, csak mentem. Azt vettem észre, hogy még mindig pizsibe vagyok. Itt az ideje vissza mennem a szobába.

*Zayn szemszöge*


Az ajtó kinyílt kissé könnyes szemekkel bámultam ki lép be rajta. Amikor megláttam Hillary-t megnyugodtam, de megpillantottam a kezét és fájdalom nyílalt belém.
- Mi történt? - pattantam fel és oda rohantam.
- Csak elestem. - gügyögte. Tudom, hogy hazudott, olyankor mindig megrebegtette a szempilláit. Ahogy rám pillantott, észrevettem, hogy barna szeme feketén csillog. Még a vak is érezné rajta, hogy ideges. A szekrény előtt állt csendben..de hallottam ahogy zokog.
- Hill...én szeretlek. - léptem háta mögé. Derekánál fogva átöleltem. Kirázta a hideg az érintésemtől. - Tök mindegy, hogy Hillary-nek hívnak vagy Lorettának...hogy ölsz vagy nem..mindegy! Szeretlek.! Érted? Nekem kellesz úgy ahogy vagy. - sutyorogtam fülébe félve. 
Lassan fordult meg, hogy szemembe nézhessen.
- Szeretsz? Engem? - nézett rám kis kutya szemekkel.
Miért hiszi azt, hogy nem lehet Őt szeretni? Hiszen egy tündér...persze az ördögi énje mögött.
- Igen..téged. - simítottam végig könnyes arcán. Kicsit felmosolygott.
- Elfelejtjük mi történt eddig? - suttogta.
- Felejtsük! - sóhajtottam és gyengéden megcsókoltam. 

*Zayn* 
Ma koncertünk lesz és Hillary is most fog először dolgozni. Paulnak sikerült a névváltoztatás. A teljes neve pedig Hillary Styles lett. Harry tanácsára. Ő is nagyon megszerette a csajszit.

Egy hatalmas szobában készülődtünk közösen. Látszott Hill-en, hogy nagyon izgul. Arcán ott volt a "Mit vegyek fel?" tekintet. Összevissza matatott a szekrényben aztán kikapott egy egyszerű mégis csinos ruhát. Amikor felvette igazán jól mutatott rajta. Rajtam és a többi fiún már Lou munkálkodott és a sminkünket tette fel. A gyönyörű lány kilépett a fülkéből, és felénk jött.
- Akkor én csinálom a hajatokat. - nézett ránk, és látszott arcán a feszültség.
Hillary odalépett, Harry-hez és megigazította a rakoncátlan fürtjeit. Telefújta hajlakkal, hogy megálljon és kész is lett. Ő ilyet is tud? Ez újdonság. Én jöttem. Hajamat vízzel fújta be, így az szó szerint az arcomnak tapadt. Keze remegett. Tényleg izgult. Felfelé szárította a hajamat majd zselével és hajlakkal felállította azt. Tökéletes lett. Jobb nem is lehetett volna. Kész lett mindenki. Itt volt az idő, hogy felmenjünk a színpadra. Lou még igazított egy kicsit a gönceinken. A fülesek a nyakunkba lógtak. A hangosba felszólalt, hogy One Direction és egymás után pattogva vettük az irányt a hatalmas színpadra.


*Hillary szemszöge*

Tényleg féltem, hogy mégis, hogy sikerül a srácok haja. De meg voltam magammal elégedve. Büszke voltam magamra...talán négy év után először. Néztem a fiúkat. Ez volt az első, hogy élőben hallhattam őket, és láttam őket egyáltalán színpadon. De egyszer csak elment a hang, és áramszünet lépett fel. Eszembe jutott amit Kevin mondott, hogy akár a színpadon is megölné őket. Mi van ha megkért valakit, hogy végezze el a munkát helyette? Nem lehet. Nem ölheti meg őket. Fogott el a rettegés. A fiúk elnézést kértek több millió lánytól és sráctól akik a színpad előtt sikítoztak.
- Mi a fene történt? - kérdezte Niall, Pault.
- Minden mindjárt jó lesz!! - motyogta.
Louis rám nézett.
- Jól vagy? Sápadt vagy? - kérdezte.
- Mi van ha...ha most küldött ide valakit? - suttogtam neki oda.
- Ne hülyeskedj! - mosolygott és egy hajszálamat a fülem mögé tűrte, majd a zsebébe nyúlt és egy apró dobozkát szedett ki belőle. - Megkedveltelek. Harry-vel közös tetkónk van, és kb annyira bírlak mint Haroldot. Szóval vettem egy medált. Egy teli hold jön ki belőle. Az egyik fele a tiéd! - nyújtotta felém a szürkés félholdas nyakláncot. - Na akkor a nyakadba akasztom Kisasszony. - mosolygott.
- Köszönöm. - vigyorogtam, mint valami bolond. Eleanor valahonnan a kilátóról nézte a barátja koncertjét. A villanyok újra felkapcsolódtak és minden kivilágosult.
- Jól vagy Drága? - lépett oda mellém Zayn.
- Minden oké. Jók vagytok. - mondtam nem túl bátran.
Mielőtt újra a színpadra termettek volna, egy puszit nyomott homlokomra, majd el is tűntek. Majdnem megsüketültem, mikor a fiúk visszatértek és a rajongók meglátták őket. Következtek a twitteres kérések, amelyek minden koncerten vannak...tudtam meg Paultól.
Annyi hülyeséget kértek tőlünk..rappeljenek, harlem shakezzenek, bukfencezzenek. Aztán Liam olvasta fel a következő kérést " Szeretnénk látni Zayn új barátnőit..a stylistot. Mert még csak képen láttuk a gyönyörű hercegnőjét". Hogy engem? Hercegnő? Ez miről beszél?
Paul rám nézett. Tudom mindenről Ő dönt. A szemeivel rám nézett és mosolyogva a színpad felé biccentett.
- Menjek fel.....oda? - néztem a hatalmas terepre.
- Indulj már. - nevetett a manager. - Jó ötlet végre nem titkolni a kapcsolatot.
Egy hangmérnök a kezembe adott egy mikrofont, és a lábaimmal a lépcsők felé mentem. Szívem hevesen vert. Kezem remegett. Kiléptem a backstage-ből és a színpad szélén álltam. Hatalmas sikongatásokra lettem figyelmes, ahogy megpillantottak. Egy szép mosolyt villantottam feléjük. Még nagyobb lett a zsivaj. Ahogy a srácok mellé érkeztem Zayn átkarolt és rám mosolygott.
- Mutatkozz be nekik! - mondta a mikrofonjába Niall.
- Hello. - nyögtem ki. A fiúk röhögni kezdtek, amikor remegett a hangom. Hallottam, ahogy Harry odasúgta Louisnak, hogy "Wow Hill mégis tud félni valamitől". Amitől röhögnöm kellett. - Szóval Lo...vagyis Hillary Styles vagyok. Semmi közöm Harry-hez...csupán egyszerű véletlen a név rokonság. Stylistként dolgozok Lou-val. - a nagy tömegből meghallottam, hogy egy lány felkiált, hogy nálam szebbet nem látott és összeillek Zaynnel. Szemem könnybe lábadt. Nem sírhatok fent a színpadon több millió ember előtt. Hajtogattam magamba, de azért egy kis könnyecske kigördült. Zayn ezt észrevéve, magához ölelt.
- Meghatottátok a szerelmemet...wow..ügyesek vagytok. - harsogta a fülembe a mikrofonba. - Maradj fent a színpadon az utolsó számunkon. - folytatta.
Leültem az egyik lépcső fokra a kivetítők elé. Néztem ahogy Ők is leülnek a másik oldalra, a lépcsőkre. Egy nyugodt gitár hang kezdődött meg, minden elsötétült csak a telefonok kijelzői világítottak. Elővettem az enyémet is és lekaptam a pillanatot. Zayn hangjára lettem figyelmes. Gyönyörű volt a szöveg. Egyszerűen a sírás kerülgetett. Nagyon tetszett. Most már mondhatom, hogy BARÁTOM a szólóinál egyfolytában engem nézett és a refrénnél is. Megható pillanat volt. A dal végén Louis beszélt.
- A dalt az újdonsült One Direction barátnőnek írtuk. Vagyis Hillary-nek. Imádlak Hill. - mondta. Majd a fények újból kialudtak. A rajongók sikítoztak. A koncertnek vége lett. Mindannyian lejöttünk a színpadról.
- Szép volt csajszi.- pacsizott le velem Paul.
- Ezt tényleg nekem írtátok? - fordítottam a fejemet az öt izzadt srác felé.
- Igen. - bólogattak.
- Gyönyörű. - mondtam könnyes szemekkel.
- Te még sohasem hatódtál meg köztünk. - simogatott meg Liam.
Ekkor jöttem rá, hogy Ők tényleg a barátaim...akik ahogy a dal is szól elfogadtak az összes hibámmal együtt! Szeretnek! És én is őket. Ez volt az a pont, ami megváltoztatta az életemet. Nem éreztem bosszút senki iránt. Még Kevin iránt sem. SENKI.
- Szeretlek. - jött oda hozzám Zayn és megcsókolt.

---

Újságírók ezrei álltak az autónál. "csak egy képet az új szerelmesekről" .... "Harry hadd nyomjunk rólad egy közelit"...."Niall mosolyogj egyet a Timesnak"! Majdnem meghülyültem...Ők pedig lazán kezelték. Zayn átkarolt az autó előtt és fülembe súgta "MOSOLY"!!!  Nem is tudtam nem mosolyogni. Kattogtak a vakuk..azt hittem egy pillanatra, hogy megvakultam...de persze nem.
Az autóba fél óra után sikerült beülnünk..de még mindig vigyorogtam.
- Hillary? Az arcodra fagyott a mosolyod? - poénkodott Hazza.
- Jó kedvem van.....Boldog vagyok. - mondtam ki..HANGOSAN..kimondtam..mert ezt éreztem.
A srácok ujjongtak..Paullal és Eleanorral egyetemben.
- Akkor gondolom most megünnepeljük valami bulival! - nézett rám El.
- Nem nem kell...elég ha kikölcsönzünk valami filmet és popcornozunk. - mondtam.
- Ki vagy te és hova vitted Hillary-t. - nézett rám röhöve Harry.
Egész úton nevettünk. A hotelbe pizsibe bújtunk és a DVD-be beraktuk az Igazából Szerelmet..ez Harold kedvenc filmje. Nagyon romantikus volt. Főleg álmaim férfiának karjában..csodás volt, ahogy hallgattam a film közben az ütemes szívverését és érezhettem simogatását a hátamon.
- Iszonyatosan szeretem az Új Hill-t . - suttogta Harry.
- Én is magamat. - mosolyogtam mint valami ökör.
A legromantikusabb résznél Zayn a fejemhez nyúlt és magához emelte, majd megcsókolt. A többiek nagyon mosolyogtak.
- Zayn te sem voltál még ilyen boldog soha senki mellett! - nézett minket Liam...
Barátom ezt csak egy igenlő mosollyal nyugtázta és továbbra is egymásnak fekve néztük a filmet.

Véget vetek az egésznek.

Bementem a kis szobába.
- Mit vegyek fel? Csinosnak kell lennem. - beszéltem magamba. Kezdek teljesen bedilizni..Ez az.
Benyúltam a kis fiókba.Oké, hogy itt van egy csomó nőies holmi, de mit illik felvenni egy puccos, csicsás étterembe? Már lassan fél órája matattam át a bőröndöket és a kis szekrényt. Nekem semmi sem felelt meg.
- A picsába bele..leszarom az egészet! - kiáltottam fel hangosan. Halk kopogás közepette kinyílt az ajtó és meg pillantottam Louis-t.
- Minden oké? - kérdezte.
- Basszus..nézz már körül. Mindent beborítanak a gönceim és rajtam még csak fehérnemű van. Szerinted? - néztem a ruha kupacokról a srácra. Becsukta az ajtót és leült az egyik ruha rengeteg elé és matatni kezdett benne.
- Megoldom a problémát. Nem kell aggódni! - mosolygott rám.
- Azt hiszed nem tudok felöltözni? - néztem rá hülyén.
- Nagyon úgy tűnik. Ráadásul úgy izgulsz, hogy remeg a térded és a kezed. - nevetett fel.
- Kussolj és inkább keress valamit. - ültem le mellé nevetve.
Kivett egy ruhát...amit addig tutira nem láttam, mert akkor már rég nem bogarászok, hanem felveszem. Nagyon tetszett. Belebújtam a ruhába, megcsináltam a hajam és a sminkem, majd Lou-ra néztem.
- Jól nézel ki! - nyugtatott meg. Fegyveremet elrejtettem a kis táskámba. Fő a biztonság. Beálltam az ajtó elé..de csak álltam. Nem nyitottam ki. Bámultam a kilincset, de nem tudtam megérinteni. Louis furcsán nézett rám.
- Mi a baj Lori ? - fürkészett.
- Nekem ez nem megy. Nem tudok innen kilépni úgy, hogy tudom, hogy randim van a világ legfantasztikusabb srácával. Nem érdemlem meg. Neki jobb kell nem pedig egy ex-bérgyilkos, aki a mai napig nem tudja kontrollálni az agresszivitását. Képes lennék megölni akárkit...érted!! Egy undorító ember vagyok. - magyaráztam és közben sírni kezdtem.
- Gyere ide! - intett maga felé átölelt és fejemet a vállára hajtottam, ott folytak a könnyeim tovább. - Nincs veled semmi baj. Sok olyan dolgon mentél át..amin lehet más nem is bírta volna. A szüleid hol voltak amikor az a dolog történt Mike-al? - kérdezte.
- A drogos apára és a már halott anyára gondolsz? Vagy a kis öcsémre, akit én neveltem? - kérdeztem hangomban szomorúsággal.
Louis mellkasa megremegett. Felnéztem rá és láttam, ahogy szeme neki is könnybe szaladtak.
- Elsírtad a sminked! - terelte a témát a fiú és megtörölte szemeit. Egy kicsit felnevettem. Akkor kezdjük újra az egészet. Alaposan lemostam az arcomról lefolyt sminket, majd újra felkentem. Nagy csend volt a szobában.
- Akkor most indulj!! - intett az ajtó felé Louis.
Megtorpantan egy kicsit és a már megint csíkos pólós srácra néztem.
- Kö...szóval köszönöm. - csaltam egy kis mosolyt az arcomra.
- Igazán nincs mit.! - oda lépett hozzám és megölelgetett.
Kinyitotta a kis fülke ajtaját, amin kiléptem. A többiek kint ültek és nevetgéltek, kivéve Liam és Zayn...gondolom ők készülődtek még.
- Uh...Loretta...te gyönyörű vagy. - nézett rám Harry. Ekkor minden tekintet rám szegeződött. Bámultak.
- Lori...te..hát wow. - nyögte ki Niall.
Elsétáltam a konyháig és töltöttem magamnak egy kis barack levet. Harry követett.
- Csodálatosan nézel ki. - simított végig a karomon.
Csak mosolyogtam. Leültem a kanapéra és gyomor görccsel vártam, hogy kinyíljon a velem szemben lévő ajtó. Egyfolytában a kezemmel matattam vagy a számat csipkedtem. Aztán a kilincs megmozdult, felpattantam a kanapéról. Amit megpillantottam gyönyörű volt, olyan varázslatos. A szép öltönyt mintha rá öntötték volna. A kék nyakkendő nem volt megkötve rendesen csak lezser lógott a nyakába. Mintha csak tudta volna, hogy a ruhám kék. Haja tökéletesre be lett lőve. Arcát borosta díszítette. Kezét felém nyújtotta és pedig elfogadtam a kedves gesztust és belé karoltam.
- Csodálatos vagy. - suttogta halkan.
A többiek már elmentek a legközelebbi hotelbe, ahova mi majd csak este csatlakozunk. Mielőtt kiléptünk volna a turné busz ajtaján, megigazította a nyakkendőjét. Vettem egy nagy levegőt. Erősen markoltam a táskámat, és valószínű Zayn kezét is mert egy kicsit felszisszent majd elmosolyodott.
Kicsit lazábbra engedtem a szorítást.
- Jönni fog értünk egy limuzin. - mondta nagy mosollyal az arcán.
Persze..mit is gondoltam. Nem taxival megyünk, hiszen Ő Zayn Malik, a híres One Direction tagja. Válaszul csak megforgattam a szememet és a távolba bámultam.
- Valami baj van? - kérdezte ijedt hangon.
- Nem nincs..vagyis csak én már vagy 100 éve nem randiztam senkivel. - nevettem fel.
- Szóval azt akarod mondani hogy egy 118 éves csajba zúgtam bele. - röhögött.
- Hülye vagy! - motyogtam és egy aprót boxoltam vállába.
A csodaszép járgány percek alatt megérkezett. Kiszállt belőle egy jól öltözött idős emberke és kinyitotta nekünk az ajtót, mi pedig szépen lassan leültünk a hatalmas bőr ülésekre.
- Pezsgőt? - kérdezte Zayn, miközben egy kis mini hűtőt nyitott fel, benne a lehűtött itallal.
Bólogattam és átvettem a pezsgős poharat.
- Akkor koccintsunk mondjuk....Ránk! - nézett rám azokkal a csodaszép mogyoró barna szemekkel.
- Akkor .... Ránk. - mondtam vonakodva.
Egy kicsit beszélgettünk még a családról, barátokról. De inkább Ő beszélt mint én. Én csak kérdezősködtem. Megérkeztünk. Ahogy kiléptem a meleg autóból megcsapott a hűvös szél, és az egész testemet átjárta a hideg. Belekapaszkodtam barátom karjába. Ahogy elindultunk pár fotósra lettem figyelmes. Nem is pár...egy csomó fotósra.
- Ne nézz a kamerába csak szépen gyorsan sétáljunk be! - adta az utasítást Zayn nagyon halkan.
Gyors léptekkel még szépen és mutatósan sétáltunk be az étterembe. Közben azt hittem megvakulok a sok vakutól. Volt olyan aki szó szerint a képünkbe nyomta a gépét,csak hogy tudjon csinálni egy közeli képet.
Zayn bemutatkozott és elmondta, hogy foglalt asztalt, majd mellénk pattant egy pincér, aki a helyünkre kísért.  
Kintre foglalt helyet, az erkélyre ahonnan csodálatos volt a kilátás. Látszódtak a világító utcai lámpák és a lakásokból kiszűrődő fény..egyszerűen csodás volt. Malik kihúzta nekem a székét én pedig helyet foglaltam rajta. Megrendeltük az ételeket és az italokat.
- Most én is megismernélek! - szólalt fel és belekortyolt a vizébe. - Mi van a szüleiddel?
Utálom ezt a kérdést.
Akkor most nagy levegő és ledarálom neki a szöveget.
- Szóval...apám drogos, anyám pedig meghalt...a kis öcsémet pedig elköltözésemig én neveltem, most pedig a keresztanyjánál él Brazíliába. - hadartam gyorsan, de a szívemben az éles fájdalom még így is megmaradt.
- Sajnálom az anyukádat. - mondta. - Szabad megtudnom miben halt meg?
- Nem nem szabad. - kiáltottam rá.....- Vagy is..de..persze...szóval anyám öngyilkos lett apám miatt. - fejemet lehajtottam és az ölemben lévő kezeimet bámultam.
Nagy volt a csend, meg kellett törnöm. Felpillantottam és akkor vettem észre, hogy Zayn szabályosan bámul. Elpirultam, megvillantotta csoda szép fehér fogsorát. Neki kezdtünk az evésnek, nekem pedig megcsörrent a telefonom.
- Ne haragudj..ezt most fel kell vennem. - mondtam és felálltam az asztaltól, a mosdóig szaladva.
Ismeretlen szám.
- Igen? - kérdeztem bele.
- Na mi van Loretta..a drága kis szerelmed vacsorázni vitt, te meg a mosdóba szaladsz egy hívásomra? - szólalt meg Kevin.
Nem igaz..ez a mocskos szemét nyomoz utánam, és lehet most is itt van.
- Mit akarsz? - harsogtam dühösen.
Kezemmel megtámaszkodtam a csapnál.
- Csak egyet. Ne lépj ki különben azt megkeserülitek mindannyian. Ha kell a koncerten minden rajongó előtt  lövöm le őket. És azzal fogom kezdeni akit a legjobban szeretsz! Végig fogod nézni ahogy meghal. És tudod, hogy megteszem! - kiabálta.
Nem hagyhatom. Nem hagyhatom, hogy végezzen velük.
- Visszalépek. - suttogtam halkan. Szám kiszáradt, lábaimban már alig volt erő. Magamat bámultam a tükörbe, hogy mekkora egy undorító ember is vagyok valójában.
- Ez a beszéd. ! - mondta. - Akkor ma 11kor vár rád egy kis elintézni való a hídnál.
- Rendben. - válaszoltam könnyes szemekkel, majd lecsaptam a telefont.
Miért? Miért szálltam bele annak idején ebbe a kis "játékba". Nem tudom meddig ülhettem a földön. A sminkem kibírta a könnyeket és nem kenődött el. Felkeltem, ruhámat eligazgattam és kisétáltam vissza Zayn-hez.
- Minden oké? Ki keresett? - kérdezte aggódva.
Nem mondhatom el neki az igazat.
- Az öcsémmel beszéltem. Nagyon tetszik neki Brazília. - vágtam rá gyorsan és elmosolyodtam.
Haza fele sétáltunk, ujjainkat összekulcsoltuk. Néhány fotós követett minket de Zayn szerint ez nem vészes, hanem kevés. Pedig voltak vagy 30an. Amikor megérkeztünk a hotelhoz, annyit mondtam Zaynnek, hogy gondolkozni szeretnék és sétálnék még egy picit. Egyet értett velem, tudja, hogy gondolkoznom kell, még ha alapból nem is azért megyek el. Egy puszit nyomott a homlokomra majd besétált az ajtón. Levettem a lábamról a hatalmas magassarkút és a kezembe vittem tovább. Nagy léptekkel indultam a hídhoz, bár könnyes szemekkel. Ahogy odaértem megláttam a férfit, akit ki kell végeznem. A távolban pedig észre vettem Kevint. Szóval most is figyel. Közelebb mentem a hídon álló pasashoz, akinek rózsa volt az egyik kezébe a másikba pedig egy kis dobozka. Ez nem egy pedofil...ez az ember szerelmes. Kev is pár lépésre volt tőlem. Elővettem a táskából a fegyveremet és a pasira céloztam, ám amikor eldördült rántottam rajta egyet és Kevint lőttem le. Odafutottam a főnökömhöz.
- Hülye kurva! Miért is engem lőttél le? - nyökögte a földön elterülve.
- Egy nem vagyok kurva. És hogy miért téged megkeserítetted az életemet ebbe a pár napba. Nem fogtad fel hogy kilépek! - motyogtam neki vigyorogva.
- Pont ezért a bátorságért..amiért most megöltél...szerettelek. - mondta összefüggéstelenül a mondatokat, majd lehunyta a szemét és elengedte magát. Meghalt. Sírtam, amiért el kellett tennem láb alól de örültem, amiért többé nem fenyeget semmi féle veszély. A hullát eltüntettem, úgy ahogy Kevin szokta, így soha nem találják majd meg. Majd koszosan, véresen sétáltam vissza a hotelbe. Depressziós érzés kerülgetett. Ahogy felmentem a 156-os szobába, még mind az 5 fiú ébren volt. Csak Eleanor aludt.
- Merre voltál? Jól vagy? - rohant oda Harry amikor meglátott.
A többiek szomorú arccal néztek és várták a választ.
- Soha többé nem bánt minket az a görény. - mondtam szomorúan, kezemből kidobtam a cipőmet és fegyveremet ami hatalmasat koppant.
- Megölted? - kérdezte Harry meglepődve.
Szemeimet lehunytam, szemöldökömet összevontam és lekuporodtam a földre. Hirtelen mindenki körém gyúlt. Mellém ültek a földre.
- Mégis miért tetted? - kérdezte félve Zayn.
- Hogy miért? Újra meg kellett volna tennem. Megölnöm és srácot, aki a barátnője kezét akart megkérni éppen akkor. Ha nem teszem meg....akkor azokat bántotta volna akiket jelenleg szeretek...TITEKET. - néztem fel rájuk. Szememből hatalmas könnyek folytak le.
- És megölted? - kérdezte Niall.
- A srácot..? Nem őt nem. Helyette Kevint öltem meg. - mondtam.
- De hát ez nem rossz dolog. Jót tettél. Minket védtél. - mosolygott Liam és letörölt pár könnycseppet.
- Új életet akarok kezdeni! És kitörölni ezt az egészet, innen. - mutogattam a fejemre.
- Segítünk! Már ha hagyod. - fogta meg a kezemet Zayn, és bátorítóan rám mosolygott.
- Kezdjük egy név változtatással. - ajánlotta Harry.
- Igen mondjuk Loretta helyett lehetnél Louisita. - nevetett Louis. Mire mind egy kicsit nevettünk.
- Komolyra fordítva válassz másik nevet most. Paul a managerünk még ma éjszaka elintézi az új papírjaidat az új neveddel. - fordította rám tekintetét Liam.
- Legyél Hillary. - kiáltott fel viccből Zayn.
- Oké. Nekem az jó lesz.- vontam vállat.
Liam gyorsan elküldte az új nevemet. Kell egy kis idő amíg majd hozzászokok. Szóval új élet, új stílus.
Zayn megfogta a derekamat és magához húzott, majd megcsókolt. Bevonszoltuk magunkat a szobán belül lévő kisebb szobába. Ledobtam magamról a kényelmetlen ruhát és bebújtam az ágyba. Zayn hátulról átölelt és nagy nehezen de nekem is sikerült elaludnom.