minden oké...vagy nem..

Ahogy ott feküdtem Zayn mellkasán elgondolkoztam.
Beleszerettem. Teljesen. Igazán. Csak hogy én nem tudom, hogyan kell viselkedni egy kapcsolatban. Élveztem, ahogy miközben az agyam folyamatosan kattog az eseményeken, addig Zayn keze fel-le jár végig gerincemen. A hideg kirázott, kezeim amelyek mellkasán feküdtek remegni kezdtek, tettétől. Kívántam. Itt és most a parton. Aprót pillantottam fel tökéletes arcára, ajkain mosoly pihent, szemei az eget pásztázták a csillagokat bámulva. Én pedig ahelyett, hogy az égen lévő világító gyönyörű foltokat bámulnám, inkább barátomat figyelem. Tökéletes. Oda fent biztos nagy hülye volt, aki kitalálta, hogy nekem szánja. Szinte hihetetlen. Napok alatt képes volt megváltoztatni annyira, amennyire soha nem gondoltam, hogy változni fogok. A mogyoró barna szemei rátaláltak az én szempárjaimra, keze felvándorolt a nyakamhoz és gyengéden simogatta, azt. Kizártuk a körülöttünk lévő többi embert. Nem foglalkoztam semmivel, csak azzal aki most az enyém. Zaynnel. Apró kezeimmel hatalmas mellkasát simogattam, miközben Ő óvatosan, magára fektetett. Rajta fekszek. Fejemet újra rá fektettem, szíve felé, és hallgattam a tökéletes ritmust, amit vert. Megnyugtató volt. Beleszerettem. Újra felnéztem rá, kis mosolyra húztam ajkaimat. Bár nem hinném, hogy látta a nagy sötétben. Az Ő mosolyát látni lehetett. Ahogy a vakító fehérség megjelenik, mikor ajkai mosolyt formálnak. Fejét felemelve, közeledett egyre inkább felém. Lélegzet vételem szaporább lett, ahogy szívverésem is. Ajkai rátaláltak az enyémre. Nyelve bejutásért esedezett, amit én rögtön megadtam. Csókcsatában törtünk ki. Kezemet hajához vezettem és markoltam, azt, míg az Ő tenyere derekamon pihent. Romantikus volt, mégis szenvedélyest. A gyönyörű pillanatot halk nesz zavarta meg, amely egy bokor felől jött. Fejemet felkaptam és kerestem a hang okozóját de nem láttam. Biztos csak a szél volt. A levegő lehűlt így estére. Felültem és körbenéztem a többiek is romantikáztak, kivéve Niall-t és Harry-t, akik a vízbe ugrottak be ruhástul. Zayn is felült mellém. Lassan megszabadította magát pulóverétől, amelyet vállamra terített. Az illatot rögtön felismertem ez Sean John Unvorgivable parfüme, egyszerűen bódító, ahogy keveredett Zayn illatával, mély levegőt vettem, és élveztem, ahogy minden porcikámat átjárja az illat.
- Tudod Hill...régóta várok ám egy olyan lányra mint te. - fordította felém a fejét barátom.
Egy olyanra mint én? Ez most komoly?
- Szóval mindig is egy olyan lányt képzeltél magad mellé, aki gyilkolt, sosem volt boldog, és senkije sem volt? - kérdeztem viccelődve. 
Ajka fél mosolyba szaladt, kezével az enyémet kereste, amelyre amikor rátalált, az ujjaival körbe fonta az én ujjaimat.
- Jó azért, csak hogy pontosítsunk. Olyan lányt szerettem volna magam mellé, aki önmagát adja, még akkor is ha vannak hibái. Aki felelőtlenül nevet, és boldog....és bár amikor meg ismertelek nem ilyen voltál, tetszik az aki most vagy. Szeretnélek el vinni valahová! - suttogta a szavakat.
Nevet? Boldog? Ez lennék én? Igen. Talán, most már igen.
- Hová szeretnél vinni? - tettem fel a kérdést izgatottan.
- Majd meglátod holnap. - mosolygott.
Jó lenne mondjuk egy kis szex....miről beszélek? Nem csoda, hogy vágyok rá. Hiszen egy hónappal ezelőtt, akárkit megszereztem és lefeküdtem vele. Az volt az életem. Az utolsó akivel lefeküdtem Harry volt. És az nem mostanában volt. Túl sokáig gondolkoztam a szexuális életemen, amiből Harry ébresztett fel. Igen....pont Ő. Vizes pólóját csavarta a hátamra, amitől iszonyatosan megijedtem.
- Te normális vagy? - álltam fel ijedtemben.
Ő is és Zayn is majd megfulladtak a röhögéstől.
- Ebben semmi vicc nincs. Fázok. Nyugi Styles ezt még megkeserülöd!! - kacsintottam rá.
Én ugyan csak poénkodtam, láttam átfutni Harry-n a félelmet, amit tetszett...én is ráhoztam a frászt. Közelebb léptem hozzá kettőt, mire ő kettőt hátrált. Próbáltam visszafojtani a nevetést ami már nagyon kikívánkozott belőlem. A fürtös egy fának nyomtam.
- Jézusom...ez csak vicc volt Hillary. Kérlek ne bánts. - motyogta rettegve.
Komolyan ennyire ijesztő vagyok? Sosem hittem volna, ilyen szinten frászt tudok hozni az emberekre, még akkor is amikor csak viccelődök. Teljesen komolyan vette.
Kezemet vállára tettem és közel hajoltam hozzá, olyan közel, hogy egy hangyácska sem fért volna el közöttünk. Felpipiskedtem és füléhez hajoltam.
- Csak viccelek Harry. - suttogtam a fülébe. Térde megremegett, mély levegőt vett.
- Hill...kérlek....ezt ne. - mormogta férfias hangon.
Mit ne? 
- Csak kérlek ne gyere ilyen közel..az illatod egyszerűen mesés, és nem tudnék magamon uralkodni. - hajtotta le fejét a vállamra.
Ilyet váltanék ki belőle? Először félt, annyira, hogy könyörgött, hogy ne bántsam, pedig szándékomban sem volt, hogy bántsam, hiszen......szeretem. Nem úgy mint Zayn-t....azt hiszem. Aztán a félelmét, átvette a vágy...a vágy amit irántam érez? Hiszen alig értem hozzá. 
- Ne haragudj. - néztem bele a csodálatosan zöld szemébe. Még a sötétben is látszottak. Varázsos volt.
- Semmi gond. Csak tudod.....- bele kezdett a mondatába, de nem folytatta. - Tudod mit menjünk vissza a többiekhez. - nevetett fel. Nevetése más volt, fájdalommal teli. 


- Na mit csinált veled Hillary??? - kérdezte röhögve Louis, akinek ölében Eleanor feküdt.
- Áh nem tudott bántani. Béna volt. El se tudott kapni. - cinkelt Harold.
- Na mi van kislány, már eltűnt belőled az agresszivitás? - nézett rám vigyorogva Niall.
Eltűnt? ..... Nem tudom.
- Tudni akarod? - léptem oda a szöszi elé.
- Nem...inkább nem. - javította ki magát gyorsan.
Nagyot nevettünk mindannyian. Lehuppantam vissza a barátom mellé. Pulóvere még mindig rajtam pihent. Most már mindenki a tó mellett ült. Csendesen néztük, ahogy a vízen látszanak a csillagok fényei, a hold világítása, a fák árnyékai, és a mi tükörképünk. A kép egyszer csak megváltozott és még egy alak jelent meg távolabbról. Hátra tekintettem. Az alak egyre közelebb jött. Adrenalin szintem az egekbe szökött. 
- Jó estét Loretta. Látom jól mulatsz a barátaiddal. Csak, hogy tudd attól még mert megölted a főnököt nem csak Ő volt az egyetlen aki a véget vezette. Tudod van egy fia is, aki én vagyok. A cég pedig most már az enyém. Gondolom nem is tudtad, hogy Kevin-nek van egy fia. Nem véletlen, hogy nem tudtál róla. - hangosan beszélt az a valaki. Egyre jobban féltem. Fia? Neki nem volt családja...senkije sem volt. Tudtommal. Az övé a cég? Ismerős a hangja. Férfias, kicsit rekedt, mégis lágy és gyengéd. Amint elém lépett, nem láttam az arcát, ebben közbe játszott a sötét és, hogy a pasason kapucni volt. Nem láttam.
- Nem ismersz meg? - kérdezte. Hallottam hangjában a meglepetést, és a gúnyt. Fogalmam sincs ki Ő.
Kezét felemelte és egyenesen a bordó kapucnihoz vezette, ahogy szélét megfogta lassan tolta le a fejéről. Ahogy megláttam arcát, szédülni kezdtem. Ez nem lehet. Lehetetlen. Itt áll előttem. Itt van előttem az illető, aki oly régen szerettem, akiért mindent megtettem volna, és az aki elrontotta az egész életemet. Aki azon a gyönyörű meleg éjszakán, ágynak döntött, úgy, hogy én azt nem akartam. És akármennyire is sikoltoztam nem engedett el. Visszatértek a fájó érzések. A többiek értetlenül figyelték a történéseket.
Ahogy közelebb lépett, arcába köptem.
- Na de drágám, hát így kell fogadni azt akinek oda adtad a szüzességedet, azt akivel mindent először át éltél?? - kezével értem akart nyúlni.
Hátráltam. Féltem. Testemben újra éreztem a fájdalmat, amit akkor azon az éjszakán éreztem. Szemem könnybe szökött. 
- Hagyjál engem békén. Ne érj hozzám. - sziszegtem.
Nem hatottam meg. Egy perverz mégis gúnyos mosolyt villantott felém, amitől hányni tudtam volna.
- Nem mutatod be a pasidat a barátaidnak? - karolta át a vállamat, de kibújtam alóla.
- Te mocsok nem vagy te senkim. Főleg nem a pasim...te féreg. - morogtam.
Láttam, hogy megleptem, amikor együtt voltunk...fújj...szóval amikor még jártunk akkor boldog voltam, olyan kb mint 10 perccel ezelőtt, és most durva voltam vele.
- Hagyd békén. - állt fel Harry és arrébb lökte Mike-ot.
- Miért ki vagy te? Te vette át a helyemet? Egy ilyen kis nyeszlett lány? - röhögött.
- Nem, a helyed én vettem át, te fasz! - állt fel Zayn. 
Tetkói igen jól kirajzolódtak a sötétségben, a csillogó barna szemek, feketén hunyorogtak, a mosoly eltűnt tökéletes vonásairól, izmai megfeszültek. Még én is megijedtem. Nem is láttam ilyennek a barátomat. 
- Te vagy a dugó partnere? Én tuti jobb voltam neki. - kacsintott felém, és itt nálam elszakadt a cérna.
Felé ugrottam és egy hatalmas pofont vertem le neki, amelytől a földre esett. Kezével vörös pofáját fogdosta és "áu"-t kiabált.
- Ennyire vagy te férfi. Meg üt téged egy nő, és sírva futsz anyád szoknyája alá. - beszéltem hozzá, sírva és szipogva.
- Megérdemled amit most kapni fogsz, csak hogy érezd mennyire fájt amit velem tettél. -
Ahogy ott feküdt tehetetlenül, belerúgtam egyet a bordájába, összehúzta magát, a fájó pontot fogta, a következő rúgásom, szintén ugyanott találta el, majd oda rúgtam, ahol a fájdalmat okozta nekem, férfiasságának fájdalmára, hangosan sikoltott fel, az egész park tőle zengett, szemében egy kis könny jelent meg.
- Ezt még nagyon megfogod bánni Lori. - mondta fájdalommal teli.
Eleanor óvatosan ültetett le a tó mellé, és nyugtatgatni próbált, nem sok sikerrel. 
Vissza tért. Újra itt van. És én kellek neki. Mocskos módon. 


Fejem tüzelt, szemem elhomályosult, csak az a pillanat volt előttem, amikor letepert még anno 4 évvel ezelőtt egy csúnya vita után, kezemet lefogta magam mellett, lábaimmal nem tudtam lerúgni magamról, gyengének éreztem magam. Rá ült a csípőmre, és vadul csókolni kezdett, eleinte ajkamat, amit én nem viszonoztam csak sírtam. Sírva feküdtem ott alatta, míg Ő élvezte, amit csinál velem. Amikor nyakamra tért, hányingert éreztem. Gyorsan tépte le rólam a pólómat, és hajította el a szoba másik sarkába, 15 évesen ott feküdtem. Amikor már pucér voltam, és Ő is. Nem figyeltem. Minden homályos volt. Kellemetlenül éreztem magam. Csuklómat már rég elengedte, de nem tudtam mozdulni. Sokk hatása alatt voltam. Egy pillanatra eltűnt, aztán amikor visszatért, rám feküdt és egy gyors mozdulattal, keményen, belém rakta magát. Fájt. Nem hagyta amíg megszokom a méretét. Csak tolt és tolt és tolt. Sikoltoztam a fájdalomtól, de senki sem hallott, bőgtem, felnéztem Mike-ra, és láttam, hogy Ő élvezi a dolgot. Meg sem mozdultam. A felettem lévő srác, akiért bármit megtettem volna, megerőszakolt. Nyögései egyre hangosabbak lettek, és egyre gyorsabban mozgott bennem, amitől azt hittem meghalok. Végül éreztem, ahogy farka megremeg bennem és elélvez. Nyögése töltötte be a szobámat. A saját szobámban tette ezt velem. Rám hajtotta a fejét. Én még mindig bőgtem, és mindenem fájt. Megalázva éreztem magam. Lemászott rólam felkapta a ruháit, majd ugyanazzal a gúnyos mosollyal amilyennek az előbb nézett rám, ott hagyott. Megalázva. Meggyötörve. Kínok között. Fájdalommal a szívemben. Ott hagyott. Órákig feküdtem mozdulatlanul, könnyekkel eláztatva a takarót. Felültem, lábam között fájdalom volt, mozdulni alig bírtam. Egy helyen volt nagyobb a fájdalom, mint Ott...az pedig a szívem volt. Darabokra tört. Nehezen elvánszorogtam a fürdőig, leakartam mosni magamról amik akkor történtek. Sírva ültem a fürdőbe. 


Ahogy eszembe jutottak ezek, mindenem remegni kezdett. Újra éreztem a fájdalmat. Minden egyes pillanatot. Mike elment. A fiúk is mellém ültek és csendben, figyelték mit teszek. Bámultam magam elé, figyeltem a tavat. Könnyem éppen arcomon siklott volna le, amikor egy kéz letörölte azt. Zayn volt. Átölelt és magához húzott. Könnyeim immáron, pólóját áztatták tovább. 
- Jobb lesz ha megyünk! - kelt fel Harry.
Én is lábra álltam, könnyeim arcomra száradtak. Nem akartam, hogy szóba hozzanak akármit. Jól esett a csend. Zayn tenyerében, pihent a kezem, amit egy kicsit megszorított, jelezve ezzel, hogy törődik velem. Amint beértünk a buszba, leültem az ágyam szélére, és tovább sírtam. Hát így kell elrontani egy romantikus napot. Addig bőgtem, amíg elaludtam.

vidámpark

- Nem vagy éhes?- kérdezte ezzel megtörve a csendet.
- Öhm..nem köszi most nem. - válaszoltam.
Ujjaimmal babráltam arra várva, hogy Zayn végre végezzen  a fürdéssel és egy kicsit hozzá bújhassak.
Régen volt már ilyen...ilyen, hogy én vágytam valakinek az ölelésére vagy szeretetére. Egyszerűen túl könnyen beleszerettem. Vigyázni akarok rá. Megóvni mindentől. Mindentől, ami számára veszélyes. Gondolkodtam a mai programon, hogy mit is csinálhatnánk közösen, hogy egy kicsit jobban megismerjük egymást, de semmi normális, értelmes program nem jutott az eszembe. Gondolkodásomat Harry törte meg.
- Tudod egy kicsit bánt, hogy itt ülünk csendben, miközben nekem te fontos vagy.....és mégsem mondasz el semmit.- nem mert a szemembe nézni csak bámulta a fehér szőnyeget.
Fontos lennél neki? Hiszen alig ismerjük egymást. Sőt mi több nem tudunk egymásról semmit..illetve Ők eleget tudnak rólam, ahhoz, hogy nem kéne kedvelniük. Nem is értem. Egyetlen éjszaka alatt minden megváltozott. Kiderült a titkom, amely igazán sötét volt. Pár nap alatt beleszerettem egy emberbe, és barátaim lettek.
- Tudod Harry...alig tudunk egymásról valamit is. És bár nem mondom, hogy nem kedvellek, mert nem lenne igaz, attól még nem ismerjük egymást rendesen. - mondtam és zöld szemébe néztem.
Elbűvölően zöld szeme, káprázatos. Még sosem láttam ennyire gyönyörű szempárt.
- Akkor ezen változtatnunk kell. Mit szólnál ha mindannyian elmennénk mondjuk vidámparkba? - hirtelen izgatott lett a kis fürtös.
Én meg a vidámpark? Két külön világ.
- Harry.....én nem szeretem a vidámparkokat!! - suttogtam halkan.
- Mi van??? Azt nem lehet nem szeretni. Nincs más választásod...- mondta majd felkiáltott, hogy VIDÁMPARKBA MEGYÜNK!!!!!
Mindenki hirtelen termett ott a szobába, a hír hallatán és alig várták, hogy mehessünk és jól érezzük magunkat.
Zayn kilépett a fürdőszobából. Amint megláttam elállt a lélegzetem. Haja kócosan meredt szana-szét még vizesen, felső testén kis vízcseppek csordultak végig, amelyek az ágyék részén körbe csavart törölközőnél megálltak, a piros anyag tökéletesen tapadt derekához. Lélegzet elállító volt. Szó szerint. Ugyanis elfelejtettem levegőt venni és szédülni kezdtem. Gyorsan leültem a fotelbe és onnan "csorgattam tovább a nyálam". Arra lettem figyelmes, hogy mindenki nevet. Elkaptam a tekintetemet az előttem álló szexistenről és a többiekre néztem. Engem bámultak. Rajtakaptak. Amint erre rájöttem elpirultam és röhögni kezdtem.
- Jó hogy nem esett ki a szemed!!! - csendült fel Louis nevetése.
Rózsaszínes arcomat egy bőrszínű párnával takartam el. Zayn megindult felém, és mosolyával még inkább rátett egy lapáttal az egész bámulós sztorira. Ahogy a fotel elé lépett elvette fejem elől a párnát és arrébb hajította. Kezét felém nyújtotta és magához húzott.
- Csak nem engem bámultál? - kérdezte. Lehellete simogatta az arcomat, mentolos illata volt. Nem tudtam válaszolni, csak figyeltem a két csillogó, mogyoró barna szempárt amely engem nézett. Elmosolyodtam.
- Szóval engem néztél. - nevetett fel aranyosan, megvillantva tökéletesen fehér fogsorát.
Hozzá képest elég alacsony vagyok így lábujjhegyre álltam, hogy megsimogassam kissé borostás arcát. Fejét egy kicsit lejjebb hajtotta. Orra súrolta az enyémet, majd ajkait az enyémre tapasztotta. Mellkasa az enyémnek nyomódott. Csókunk minden kis pillanatát kiélveztem. Éreztem ahogy mellkasa fel-le mozog szinkronban az enyémmel. Majd ajkai eltávolodtak az enyémtől és mosolyára lettem figyelmes. Fejemet a vállába fúrtam.
- Nem akarjuk megzavarni a romantikázgatást...de vidámparkba akarunk menni és hamburgert enni..- motyogta Niall.
Mindannyian felnevettünk. Zayn összekulcsolta az ujjaimat az övével, majd a szobájába vezetett és ott leültetett az ágyára. Csak figyeltem, ahogy hátat fordít nekem és a szekrényben kotorászik ruháért, miközben hátizma minden egyes mozdulatnál megjelenik. Nem tudom miért szerettem belé. 4 év után, az ember elgondolkozik rajta...vajon miért? Miért pont Ő?
Miután mindenki felöltözött és elkészült, indulásnak eredtünk a vidámpark felé. Louis, Eleanor kezét fogta és úgy mentek elöl. Már nem is tudom mikor beszélgettem a barátnőmmel, anélkül, hogy ne ráztam volna le bunkón. Hiszen Mike tette óta senkivel sem voltam kedves típus.
- El kell mennünk Ashley-ért. - szólalt fel Liam.
Ashley? Ki az az Ashley?  Tettem fel magamban a kérdést. Nem tudtam, hogy Liamnek barátnője van.
Kézen fogva sétáltam barátommal. Jó érzés volt, hogy végre nekem is van kire támaszkodnom. Egy lelkitárs, akire mindig számíthatok. Megérkeztünk egy csodaszép családi házhoz. Gondolom itt lakik Ashley. El már találkozott vele és azt mondta jó fej a csajszi, legalábbis vele kedves volt. Kinyílt a hatalmas bejárati ajtó, és egy gyönyörű lány jelent meg. Intett felénk. Becsapta maga után az ajtót, és bezárta. Futni kezdett Liam felé, akinek karjaiba ugrott és lágyan megcsókolta. Rendes lánynak tűnt. Az a tipikus kedves vagyok mindenkivel féle csaj.
- Szívem bemutatom neked Hillary-t. Ő Zayn barátnője. - mosolygott rám Liam.
Kedves gesztus volt tőle, hogy bemutatott a szerelmének.
- Szia. Hillary vagyok. - mutatkoztam be azért magamtól és miközben előre nyújtottam a kezemet, egy kézfogásra várva.
- Hello. Ashley. - vágta rá. Lenéző tekintettel nézett rám. A kéz fogást nem fogadta el, barátjába karolt és elfordította tőlem a fejét.
Oké....mégse olyan kedves lány. Bár nem tudom mit tettem, de nem vagyok neki szimpatikus.
Nem értem ezt az egészet. Zayn és a többiek is hitetlenkedő arccal nézték, ahogy Ash undokul bánik velem.
Leengedett kezekkel mentem tovább és lassacskán beértünk a városba. Zsúfolt volt minden. Kell nekünk gyalog menni? Miért nem ülünk mondjuk taxiba? Megálltunk egy kávéért a StarBucks-nál.
Én és a többiek már rég kint voltak, csak Liam barátnője ugrott el még mosdóba is.
- Jól vagy? Sajnálom nem tudom mi ütött belé. - magyarázkodott Liam.
- Minden rendben. De lehet pórázt kéne raknod a barátnődre, mert a végén még élve megesz. - válaszoltam neki nyugodtan.
Alapesetben már Ashley rég nem élne. Simán bánthattam volna, hiszen kétlem, hogy visszaütne. De most semmi kedvem nincs kötekedni, jobbnak látom ha inkább csak ráhagyom az egész dolgot.
Eleanor mosolygott. Nagyon boldog mióta Ő és Louis egy párt alkotnak.
Végre megérkezett Mrs. Bunkó és mehettünk tovább.
Zayn újra kezembe temette kezét és sétáltunk tovább. Niall és Harry éppen nekem mesélték a koncerteken történő vicces dolgokat amiken én mindig hangosan és jókedvűen nevettem, El-el. Amit persze Ash mindig egy szemforgatással vagy flegma fejjel díjazott, de nem foglalkoztam vele. Kiélveztem, hogy végre boldog vagyok.
Éppen elsétáltunk egy újságos mellett amikor szemeim megakadtak a heti sztár magazin címlapján.
Nem hiszek a szememnek az én vagyok és Zayn.
- Nézz oda Hill az ott te vagy és Malik. - mosolygott Eleanor és odaszaladt az eladóhoz, hogy meg vegye a lapot.
Vigyorogva lapozott a 27. oldalra, ahol egy rólunk megjelenő cikk szerepelt. Barátom csillogó és boldog szemekkel figyelte, és olvasta fel hangosan a cikket.

" A One Direction rossz fiúja becsajozott"
" A tegnapi koncerten mutatta be Zayn Malik először barátnőjét a nagyközönségnek. Aki nem más mint a stylistként dolgozó Hillary Styles. A banda többi tagja is igazán megkedvelte a leányzót. Akinek még egy dalt is írtak. Úgy tűnik mindegyik tag lassan barátnővel áll az oldalán. Már csak két srác van egyedül. Directionerek kapjátok össze magatokat, nektek is sikerülhet meghódítani valamelyikük szívét. Egyébként úgy tűnik az újdonsült szerelmes pár nagyon szereti egymást, ugyanis a backstage-ben a színpadon és még egy csomó helyen látták őket, ahogy szerelmesen összebújva nevetgélnek. Sajnos Hillary-ről még nem sokat tudunk, de talán egyszer készíthetünk vele egy interjút. "

Jól esett, hogy nem kaptam semmi negatív megjegyzést. De addig örüljenek ameddig rólam nem tudnak sokat.

- Ch....örülhetsz magadnak egy címlapon virítasz.- motyogott magába Ashley, de inkább úgy csináltam mintha nem hallanám.

Tovább ballagtunk a park felé, amint megéreztem a vattacukor édes illatát, és hallottam a fiatalok hangos nevetését, tudtam, hogy megérkeztünk. Sosem szerettem az efféle "mosoly gyárakat". Tele van buta játékokkal, nevetgélő neveletlen kölykökkel, és felesleges pénz költés az egész.
Megvettük a jegyeket, és megkaptuk a karszalagjainkat amely rikító pinken tapadt csuklómnak.

- Akkor hol kezdjünk? - kérdezte boldogan és izgatottan Nialler.
- Menjünk a körhintához. - ajánlotta Eleanor.
 Barátnőm mindig is oda volt, ezekért a vidám dolgokért. Mikor kicsik voltunk egyszer elvitt minket az anyukája, akkor tört el a kezem.
Már mindenki beült a körhintába.
- Hill nem jössz? - kérdezte Harry.
- Nem ezt inkább kihagyom. - bólogattam.
A játék elindult először lassan, majd egyre gyorsított. Mindannyian nevetgéltek és sikonyáltak. Én addig helyet foglaltam a padkán és onnan figyeltem őket. Végre megállt a hinta, és mindannyian örömködve szálltak ki belőle.
- Kár hogy te nem jöttél igazán jó volt. - mosolygott rám Zayn.
- Tudod...én nem vagyok oda a vidámparkokért. - adtam rá választ.
- Akkor most én megszerettetem veled.- kacsintott.
Sétálgattunk a játékszerek között. Amikor egyszer csak barátom megállt egy standnál.
Az öreg bácsi magyarázni kezdte, hogy a játszma lényege, hogy egy puskával, mű tölténnyel el kell találni a poharakat és ha mind a 6 poharat eltaláltad akkor megnyerheted az óriás mackót.
Zayn a kezébe vette a puskát, de már akkor láttam, hogy eléggé ügyetlen. Lőtt egyet de egy poharat sem talált el.
- Megpróbálhatom? - kérdeztem barátomat, aki mosolyogva nyújtotta át a nyakában lógó "fegyvert".
Beakasztottam a nyakamba, majd kezembe vettem, szememhez emeltem és a célpontra helyeztem a csövét, pontosan elhelyeztem a középső pohárhoz, meghúztam a ravaszt amely egyenesen a tervezett poharat érte el és a mellette lévő 5 pohár is szintén ledőlt. Büszke fejjel néztem fel barátomra, aki elismerősen bólogatott. A öreg csak tátott szájjal figyelt.
- Tudja kisasszony még soha sem sikerült első lövésre lelőnie senkinek. - motyogta hitetlenkedve. - Csak nem tartott már fegyvert a kezébe.
Zayn rám nézett és kishiján röhögő görcsbe tört ki, de vissza tartotta, így már vörös fejjel nézett tovább.
- Nem soha. - mondtam halálos iróniával.
Az ember csak nézett maga elé, majd mikor feleszmélt el nyúlt a fehér óriás medvéért és Zayn kezébe adta.
- Gondolom meg akartad nyerni a barátnődnek. - mosolygott a bácsika.
Zayn csak vigyorgott, és sikerült legyőzni a röhögést. Átnyújtotta a kezembe a plüss mackót, ami olyan hatalmas volt, mint kb én. Hónom alá kaptam és barátomba karolva sétáltam tovább. A szél fújdogálta a hajamat, de nagyon szépen sütött a nap. Újra csatlakoztunk a többiekhez, akik addig egy hot-dogos standnál kajáltak meg.
- Nyertél a macit?? - kérdezte ujjongva Harry.
- Zayn nyerte nekem. - röhögtem fel.
- Képzeljétek el a pasi arcát amikor Hill lőtt és elsőre az összes pohárkát letarolta..sokkot kapott. - nevetgélt a barátom.
- Örülök, hogy ilyen jó kedvetek van. Legyen a következő az óriás csúszda. - mutatott fel egy magas pirosas csúszdára Louis.
Kedvet kaptam a hülyeskedéshez, így én is velük tartottam. Olyan magasan volt, hogy lifttel kellett fel menni, hogy elérd a tetejét. Mindenki párba csúszott, ami nagyon vicces volt, mert Harry-nek Niall volt a párja.
Beültem Zayn ölébe, indulás előtt egy csókot lehelt ajkamra, majd meglökte magát és csúszni kezdtünk. Az adrenalinom az egekbe szökött, ugyanaz az érzés fogott el mikor öltem. Csak ennél nevethettem és boldogságomban csinálhattam. Mikor leértünk nagyon nevettünk, a gyorsaság miatt a hasam csiklandozott, és alig bírtam abba hagyni a kacagást. A többiek is leértek, mire Ashley hányni kezdett.
- Uramisten jól vagy? - futottam oda hozzá.
- Te csak hagyjál békén ribanc vágta a fejemhez.


*Liam szemszöge*

Hallottam ahogy barátnőm leribancozza Hillary-t. Fogalmam sincs mi a baja vele, vagy hogy miért bunkózik. Alapvetően nem ilyen és Eleanor-t is rögtön elfogadta, de valamiért Hill-el olyan más. Figyeltem ahogy Hillary szeme a mogyoró barnáról feketébe vált, keze ökölbe szorul, és inkább feláll Ashley mellől. Ott hagyta, anélkül, hogy megütötte volna. Ez már jó jel.....alapvetően már az életét is kiverte volna barátnőmből, de most megértem.
- Baszódjatok meg mindannyian. - akadt ki Hill és elment mellettünk.
Zayn elakarta kapni barátnője kezét, de kirántotta onnan és eliszkolt.
- Gratulálok Ashley. Neked mi bajod van a barátnőmmel? - ment oda Zayn, Ash-hez, aki csak megrántotta a vállát. Amíg Zayn és Ashley vitáztak, Harry, Hillary után szaladt.

*Hill szemszöge*

Nem értem. Nem tettem semmit. Nem is ismer és engem ribancoz le. Ő viselkedik úgy velem, mintha tudná milyen vagyok, pedig egy nyomorult mondatot nem tud az életem egyik szakaszáról sem.
Leültem egy eldugottabb területtre, térdemet felhúztam és karommal öleltem át azt. Sírni kezdtem. Eddig hozzá voltam szokva ahhoz hogy az emberek nem kedvelnek, de a napok folyamán 5 ember az életem részévé vált, és csak szeretetet mutatott felém, így elég nehéz azzal szembesülni, hogy valaki utál, ráadásul pont egy olyan valaki, aki semmit nem tud rólam.
Kopogást éreztem meg a vállamon és felkaptam a fejemet. Harry ott állt előttem, gyorsan letöröltem arcomon végig folyó könnyeimet, még mielőtt észrevenné, hogy sírtam. De már késő volt. Látta.
- Ne törődj vele. Féltékenykedik. - mondta halkan miközben tekintetembe próbálta fúrni zöld szemeit.
Meglepődtem. Rám féltékeny? Hiszen nem csináltam semmi olyan dolgot amitől féltékenynek kéne lennie. Ő sokkal szebb is mint én tehát még erről sem lehet szó.
- Féltékeny? Ne viccelődj Harry. Miért lenne az? - kérdeztem.
- Tudod amikor Ő és Liam összejöttek és bemutatta nekünk egyikünknek sem volt szimpatikus lány, olyan másnak tűnt, de teljesen. Túl vidám volt és próbálta a jókedvét másokra erőltetni. Kicsit olyan volt, mintha eljátszaná, hogy Ő milyen jó tud lenni Liammel. Persze ez nem így volt...de nekünk így tűnt. - magyarázta majd egy kis szünetet tartott.- Te pedig hiába vagy nagyon különc. - nevetett. - Szeretünk és rögtön elfogadtunk , pedig azért te tényleg rossz dolgokat tettél meg, de rosszakat is éltél meg. De téged akkor is mindannyian rögtön szerettünk és imádtunk.
 Szóval erről van szó. Már teljesen megértem, miért utál annyira.
- Gyere menjünk vissza mielőtt Zayn bántja Ash-t. - motyogta Harold.
Bántja? Nem azt nem hagyhatom akármennyire is bánt, amit mondott rám, nem hagyhatom, hogy beverje a képét. Ha akartam volna akkor bevertem volna én és már a roham mentő vitte volna el. De nem tettem. Nem akartam fájdalmat okozni Liamnek, mert tudom, neki fájt volna, barátnője fájdalma.
Vissza loholtam a többiekhez, akik egy padon folytatták tovább a vitát.
Ahogy Zayn meglátott felpattant a padról és magához húzott.
- Minden oké? - suttogta a fülembe.
- Igen..nincs semmi bajom. - mosolyogtam.
Ránéztem Ashley-re, aki megbánó tekintettel nézett rám. Tudja! Érzem. Elmondták neki. Elmondták neki...hogy mit tettem és milyen életem volt. Hogy miken mentem keresztül.
- Figyelj én sajnálom....nem tudtam, hogy....- kezdett bele..de nem hagytam hogy befejezze.
- Nem te figyelj ide..attól még mert tudod min mentem keresztül nem kell jóban lennünk, hiszen eddig sem voltam a kedvenced ahogy észrevettem. Sajnálat barátok köszönöm de kurvára nem kellenek. - hangzottak a szavak a számból.
- Nem..tudod nekem nincs semmi bajom veled. Csupán annyi, hogy téged szeretnek. De ha tudnál egy ideig mindenki utált Liam-en kívül. Téged meg mindenki szeret. - mosolygott rám.
Mindenki? Érdekes egy időbe mindenki utált.
Ráhagytam a dolgot nyugisan sétáltunk ki a partra mikor besötétedett. Csend volt. Zayn mellkasán fekve figyeltük közösen a csillagokat.