minden oké...vagy nem..

Ahogy ott feküdtem Zayn mellkasán elgondolkoztam.
Beleszerettem. Teljesen. Igazán. Csak hogy én nem tudom, hogyan kell viselkedni egy kapcsolatban. Élveztem, ahogy miközben az agyam folyamatosan kattog az eseményeken, addig Zayn keze fel-le jár végig gerincemen. A hideg kirázott, kezeim amelyek mellkasán feküdtek remegni kezdtek, tettétől. Kívántam. Itt és most a parton. Aprót pillantottam fel tökéletes arcára, ajkain mosoly pihent, szemei az eget pásztázták a csillagokat bámulva. Én pedig ahelyett, hogy az égen lévő világító gyönyörű foltokat bámulnám, inkább barátomat figyelem. Tökéletes. Oda fent biztos nagy hülye volt, aki kitalálta, hogy nekem szánja. Szinte hihetetlen. Napok alatt képes volt megváltoztatni annyira, amennyire soha nem gondoltam, hogy változni fogok. A mogyoró barna szemei rátaláltak az én szempárjaimra, keze felvándorolt a nyakamhoz és gyengéden simogatta, azt. Kizártuk a körülöttünk lévő többi embert. Nem foglalkoztam semmivel, csak azzal aki most az enyém. Zaynnel. Apró kezeimmel hatalmas mellkasát simogattam, miközben Ő óvatosan, magára fektetett. Rajta fekszek. Fejemet újra rá fektettem, szíve felé, és hallgattam a tökéletes ritmust, amit vert. Megnyugtató volt. Beleszerettem. Újra felnéztem rá, kis mosolyra húztam ajkaimat. Bár nem hinném, hogy látta a nagy sötétben. Az Ő mosolyát látni lehetett. Ahogy a vakító fehérség megjelenik, mikor ajkai mosolyt formálnak. Fejét felemelve, közeledett egyre inkább felém. Lélegzet vételem szaporább lett, ahogy szívverésem is. Ajkai rátaláltak az enyémre. Nyelve bejutásért esedezett, amit én rögtön megadtam. Csókcsatában törtünk ki. Kezemet hajához vezettem és markoltam, azt, míg az Ő tenyere derekamon pihent. Romantikus volt, mégis szenvedélyest. A gyönyörű pillanatot halk nesz zavarta meg, amely egy bokor felől jött. Fejemet felkaptam és kerestem a hang okozóját de nem láttam. Biztos csak a szél volt. A levegő lehűlt így estére. Felültem és körbenéztem a többiek is romantikáztak, kivéve Niall-t és Harry-t, akik a vízbe ugrottak be ruhástul. Zayn is felült mellém. Lassan megszabadította magát pulóverétől, amelyet vállamra terített. Az illatot rögtön felismertem ez Sean John Unvorgivable parfüme, egyszerűen bódító, ahogy keveredett Zayn illatával, mély levegőt vettem, és élveztem, ahogy minden porcikámat átjárja az illat.
- Tudod Hill...régóta várok ám egy olyan lányra mint te. - fordította felém a fejét barátom.
Egy olyanra mint én? Ez most komoly?
- Szóval mindig is egy olyan lányt képzeltél magad mellé, aki gyilkolt, sosem volt boldog, és senkije sem volt? - kérdeztem viccelődve. 
Ajka fél mosolyba szaladt, kezével az enyémet kereste, amelyre amikor rátalált, az ujjaival körbe fonta az én ujjaimat.
- Jó azért, csak hogy pontosítsunk. Olyan lányt szerettem volna magam mellé, aki önmagát adja, még akkor is ha vannak hibái. Aki felelőtlenül nevet, és boldog....és bár amikor meg ismertelek nem ilyen voltál, tetszik az aki most vagy. Szeretnélek el vinni valahová! - suttogta a szavakat.
Nevet? Boldog? Ez lennék én? Igen. Talán, most már igen.
- Hová szeretnél vinni? - tettem fel a kérdést izgatottan.
- Majd meglátod holnap. - mosolygott.
Jó lenne mondjuk egy kis szex....miről beszélek? Nem csoda, hogy vágyok rá. Hiszen egy hónappal ezelőtt, akárkit megszereztem és lefeküdtem vele. Az volt az életem. Az utolsó akivel lefeküdtem Harry volt. És az nem mostanában volt. Túl sokáig gondolkoztam a szexuális életemen, amiből Harry ébresztett fel. Igen....pont Ő. Vizes pólóját csavarta a hátamra, amitől iszonyatosan megijedtem.
- Te normális vagy? - álltam fel ijedtemben.
Ő is és Zayn is majd megfulladtak a röhögéstől.
- Ebben semmi vicc nincs. Fázok. Nyugi Styles ezt még megkeserülöd!! - kacsintottam rá.
Én ugyan csak poénkodtam, láttam átfutni Harry-n a félelmet, amit tetszett...én is ráhoztam a frászt. Közelebb léptem hozzá kettőt, mire ő kettőt hátrált. Próbáltam visszafojtani a nevetést ami már nagyon kikívánkozott belőlem. A fürtös egy fának nyomtam.
- Jézusom...ez csak vicc volt Hillary. Kérlek ne bánts. - motyogta rettegve.
Komolyan ennyire ijesztő vagyok? Sosem hittem volna, ilyen szinten frászt tudok hozni az emberekre, még akkor is amikor csak viccelődök. Teljesen komolyan vette.
Kezemet vállára tettem és közel hajoltam hozzá, olyan közel, hogy egy hangyácska sem fért volna el közöttünk. Felpipiskedtem és füléhez hajoltam.
- Csak viccelek Harry. - suttogtam a fülébe. Térde megremegett, mély levegőt vett.
- Hill...kérlek....ezt ne. - mormogta férfias hangon.
Mit ne? 
- Csak kérlek ne gyere ilyen közel..az illatod egyszerűen mesés, és nem tudnék magamon uralkodni. - hajtotta le fejét a vállamra.
Ilyet váltanék ki belőle? Először félt, annyira, hogy könyörgött, hogy ne bántsam, pedig szándékomban sem volt, hogy bántsam, hiszen......szeretem. Nem úgy mint Zayn-t....azt hiszem. Aztán a félelmét, átvette a vágy...a vágy amit irántam érez? Hiszen alig értem hozzá. 
- Ne haragudj. - néztem bele a csodálatosan zöld szemébe. Még a sötétben is látszottak. Varázsos volt.
- Semmi gond. Csak tudod.....- bele kezdett a mondatába, de nem folytatta. - Tudod mit menjünk vissza a többiekhez. - nevetett fel. Nevetése más volt, fájdalommal teli. 


- Na mit csinált veled Hillary??? - kérdezte röhögve Louis, akinek ölében Eleanor feküdt.
- Áh nem tudott bántani. Béna volt. El se tudott kapni. - cinkelt Harold.
- Na mi van kislány, már eltűnt belőled az agresszivitás? - nézett rám vigyorogva Niall.
Eltűnt? ..... Nem tudom.
- Tudni akarod? - léptem oda a szöszi elé.
- Nem...inkább nem. - javította ki magát gyorsan.
Nagyot nevettünk mindannyian. Lehuppantam vissza a barátom mellé. Pulóvere még mindig rajtam pihent. Most már mindenki a tó mellett ült. Csendesen néztük, ahogy a vízen látszanak a csillagok fényei, a hold világítása, a fák árnyékai, és a mi tükörképünk. A kép egyszer csak megváltozott és még egy alak jelent meg távolabbról. Hátra tekintettem. Az alak egyre közelebb jött. Adrenalin szintem az egekbe szökött. 
- Jó estét Loretta. Látom jól mulatsz a barátaiddal. Csak, hogy tudd attól még mert megölted a főnököt nem csak Ő volt az egyetlen aki a véget vezette. Tudod van egy fia is, aki én vagyok. A cég pedig most már az enyém. Gondolom nem is tudtad, hogy Kevin-nek van egy fia. Nem véletlen, hogy nem tudtál róla. - hangosan beszélt az a valaki. Egyre jobban féltem. Fia? Neki nem volt családja...senkije sem volt. Tudtommal. Az övé a cég? Ismerős a hangja. Férfias, kicsit rekedt, mégis lágy és gyengéd. Amint elém lépett, nem láttam az arcát, ebben közbe játszott a sötét és, hogy a pasason kapucni volt. Nem láttam.
- Nem ismersz meg? - kérdezte. Hallottam hangjában a meglepetést, és a gúnyt. Fogalmam sincs ki Ő.
Kezét felemelte és egyenesen a bordó kapucnihoz vezette, ahogy szélét megfogta lassan tolta le a fejéről. Ahogy megláttam arcát, szédülni kezdtem. Ez nem lehet. Lehetetlen. Itt áll előttem. Itt van előttem az illető, aki oly régen szerettem, akiért mindent megtettem volna, és az aki elrontotta az egész életemet. Aki azon a gyönyörű meleg éjszakán, ágynak döntött, úgy, hogy én azt nem akartam. És akármennyire is sikoltoztam nem engedett el. Visszatértek a fájó érzések. A többiek értetlenül figyelték a történéseket.
Ahogy közelebb lépett, arcába köptem.
- Na de drágám, hát így kell fogadni azt akinek oda adtad a szüzességedet, azt akivel mindent először át éltél?? - kezével értem akart nyúlni.
Hátráltam. Féltem. Testemben újra éreztem a fájdalmat, amit akkor azon az éjszakán éreztem. Szemem könnybe szökött. 
- Hagyjál engem békén. Ne érj hozzám. - sziszegtem.
Nem hatottam meg. Egy perverz mégis gúnyos mosolyt villantott felém, amitől hányni tudtam volna.
- Nem mutatod be a pasidat a barátaidnak? - karolta át a vállamat, de kibújtam alóla.
- Te mocsok nem vagy te senkim. Főleg nem a pasim...te féreg. - morogtam.
Láttam, hogy megleptem, amikor együtt voltunk...fújj...szóval amikor még jártunk akkor boldog voltam, olyan kb mint 10 perccel ezelőtt, és most durva voltam vele.
- Hagyd békén. - állt fel Harry és arrébb lökte Mike-ot.
- Miért ki vagy te? Te vette át a helyemet? Egy ilyen kis nyeszlett lány? - röhögött.
- Nem, a helyed én vettem át, te fasz! - állt fel Zayn. 
Tetkói igen jól kirajzolódtak a sötétségben, a csillogó barna szemek, feketén hunyorogtak, a mosoly eltűnt tökéletes vonásairól, izmai megfeszültek. Még én is megijedtem. Nem is láttam ilyennek a barátomat. 
- Te vagy a dugó partnere? Én tuti jobb voltam neki. - kacsintott felém, és itt nálam elszakadt a cérna.
Felé ugrottam és egy hatalmas pofont vertem le neki, amelytől a földre esett. Kezével vörös pofáját fogdosta és "áu"-t kiabált.
- Ennyire vagy te férfi. Meg üt téged egy nő, és sírva futsz anyád szoknyája alá. - beszéltem hozzá, sírva és szipogva.
- Megérdemled amit most kapni fogsz, csak hogy érezd mennyire fájt amit velem tettél. -
Ahogy ott feküdt tehetetlenül, belerúgtam egyet a bordájába, összehúzta magát, a fájó pontot fogta, a következő rúgásom, szintén ugyanott találta el, majd oda rúgtam, ahol a fájdalmat okozta nekem, férfiasságának fájdalmára, hangosan sikoltott fel, az egész park tőle zengett, szemében egy kis könny jelent meg.
- Ezt még nagyon megfogod bánni Lori. - mondta fájdalommal teli.
Eleanor óvatosan ültetett le a tó mellé, és nyugtatgatni próbált, nem sok sikerrel. 
Vissza tért. Újra itt van. És én kellek neki. Mocskos módon. 


Fejem tüzelt, szemem elhomályosult, csak az a pillanat volt előttem, amikor letepert még anno 4 évvel ezelőtt egy csúnya vita után, kezemet lefogta magam mellett, lábaimmal nem tudtam lerúgni magamról, gyengének éreztem magam. Rá ült a csípőmre, és vadul csókolni kezdett, eleinte ajkamat, amit én nem viszonoztam csak sírtam. Sírva feküdtem ott alatta, míg Ő élvezte, amit csinál velem. Amikor nyakamra tért, hányingert éreztem. Gyorsan tépte le rólam a pólómat, és hajította el a szoba másik sarkába, 15 évesen ott feküdtem. Amikor már pucér voltam, és Ő is. Nem figyeltem. Minden homályos volt. Kellemetlenül éreztem magam. Csuklómat már rég elengedte, de nem tudtam mozdulni. Sokk hatása alatt voltam. Egy pillanatra eltűnt, aztán amikor visszatért, rám feküdt és egy gyors mozdulattal, keményen, belém rakta magát. Fájt. Nem hagyta amíg megszokom a méretét. Csak tolt és tolt és tolt. Sikoltoztam a fájdalomtól, de senki sem hallott, bőgtem, felnéztem Mike-ra, és láttam, hogy Ő élvezi a dolgot. Meg sem mozdultam. A felettem lévő srác, akiért bármit megtettem volna, megerőszakolt. Nyögései egyre hangosabbak lettek, és egyre gyorsabban mozgott bennem, amitől azt hittem meghalok. Végül éreztem, ahogy farka megremeg bennem és elélvez. Nyögése töltötte be a szobámat. A saját szobámban tette ezt velem. Rám hajtotta a fejét. Én még mindig bőgtem, és mindenem fájt. Megalázva éreztem magam. Lemászott rólam felkapta a ruháit, majd ugyanazzal a gúnyos mosollyal amilyennek az előbb nézett rám, ott hagyott. Megalázva. Meggyötörve. Kínok között. Fájdalommal a szívemben. Ott hagyott. Órákig feküdtem mozdulatlanul, könnyekkel eláztatva a takarót. Felültem, lábam között fájdalom volt, mozdulni alig bírtam. Egy helyen volt nagyobb a fájdalom, mint Ott...az pedig a szívem volt. Darabokra tört. Nehezen elvánszorogtam a fürdőig, leakartam mosni magamról amik akkor történtek. Sírva ültem a fürdőbe. 


Ahogy eszembe jutottak ezek, mindenem remegni kezdett. Újra éreztem a fájdalmat. Minden egyes pillanatot. Mike elment. A fiúk is mellém ültek és csendben, figyelték mit teszek. Bámultam magam elé, figyeltem a tavat. Könnyem éppen arcomon siklott volna le, amikor egy kéz letörölte azt. Zayn volt. Átölelt és magához húzott. Könnyeim immáron, pólóját áztatták tovább. 
- Jobb lesz ha megyünk! - kelt fel Harry.
Én is lábra álltam, könnyeim arcomra száradtak. Nem akartam, hogy szóba hozzanak akármit. Jól esett a csend. Zayn tenyerében, pihent a kezem, amit egy kicsit megszorított, jelezve ezzel, hogy törődik velem. Amint beértünk a buszba, leültem az ágyam szélére, és tovább sírtam. Hát így kell elrontani egy romantikus napot. Addig bőgtem, amíg elaludtam.