- Mit vegyek fel? Csinosnak kell lennem. - beszéltem magamba. Kezdek teljesen bedilizni..Ez az.
Benyúltam a kis fiókba.Oké, hogy itt van egy csomó nőies holmi, de mit illik felvenni egy puccos, csicsás étterembe? Már lassan fél órája matattam át a bőröndöket és a kis szekrényt. Nekem semmi sem felelt meg.
- A picsába bele..leszarom az egészet! - kiáltottam fel hangosan. Halk kopogás közepette kinyílt az ajtó és meg pillantottam Louis-t.
- Minden oké? - kérdezte.
- Basszus..nézz már körül. Mindent beborítanak a gönceim és rajtam még csak fehérnemű van. Szerinted? - néztem a ruha kupacokról a srácra. Becsukta az ajtót és leült az egyik ruha rengeteg elé és matatni kezdett benne.- Megoldom a problémát. Nem kell aggódni! - mosolygott rám.
- Azt hiszed nem tudok felöltözni? - néztem rá hülyén.
- Nagyon úgy tűnik. Ráadásul úgy izgulsz, hogy remeg a térded és a kezed. - nevetett fel.
- Kussolj és inkább keress valamit. - ültem le mellé nevetve.
Kivett egy ruhát...amit addig tutira nem láttam, mert akkor már rég nem bogarászok, hanem felveszem. Nagyon tetszett. Belebújtam a ruhába, megcsináltam a hajam és a sminkem, majd Lou-ra néztem.
- Jól nézel ki! - nyugtatott meg. Fegyveremet elrejtettem a kis táskámba. Fő a biztonság. Beálltam az ajtó elé..de csak álltam. Nem nyitottam ki. Bámultam a kilincset, de nem tudtam megérinteni. Louis furcsán nézett rám.
- Mi a baj Lori ? - fürkészett.
- Nekem ez nem megy. Nem tudok innen kilépni úgy, hogy tudom, hogy randim van a világ legfantasztikusabb srácával. Nem érdemlem meg. Neki jobb kell nem pedig egy ex-bérgyilkos, aki a mai napig nem tudja kontrollálni az agresszivitását. Képes lennék megölni akárkit...érted!! Egy undorító ember vagyok. - magyaráztam és közben sírni kezdtem.
- Gyere ide! - intett maga felé átölelt és fejemet a vállára hajtottam, ott folytak a könnyeim tovább. - Nincs veled semmi baj. Sok olyan dolgon mentél át..amin lehet más nem is bírta volna. A szüleid hol voltak amikor az a dolog történt Mike-al? - kérdezte.
- A drogos apára és a már halott anyára gondolsz? Vagy a kis öcsémre, akit én neveltem? - kérdeztem hangomban szomorúsággal.
Louis mellkasa megremegett. Felnéztem rá és láttam, ahogy szeme neki is könnybe szaladtak.
- Elsírtad a sminked! - terelte a témát a fiú és megtörölte szemeit. Egy kicsit felnevettem. Akkor kezdjük újra az egészet. Alaposan lemostam az arcomról lefolyt sminket, majd újra felkentem. Nagy csend volt a szobában.
- Akkor most indulj!! - intett az ajtó felé Louis.
Megtorpantan egy kicsit és a már megint csíkos pólós srácra néztem.
- Kö...szóval köszönöm. - csaltam egy kis mosolyt az arcomra.
- Igazán nincs mit.! - oda lépett hozzám és megölelgetett.
Kinyitotta a kis fülke ajtaját, amin kiléptem. A többiek kint ültek és nevetgéltek, kivéve Liam és Zayn...gondolom ők készülődtek még.
- Uh...Loretta...te gyönyörű vagy. - nézett rám Harry. Ekkor minden tekintet rám szegeződött. Bámultak.
- Lori...te..hát wow. - nyögte ki Niall.
Elsétáltam a konyháig és töltöttem magamnak egy kis barack levet. Harry követett.
- Csodálatosan nézel ki. - simított végig a karomon.
Csak mosolyogtam. Leültem a kanapéra és gyomor görccsel vártam, hogy kinyíljon a velem szemben lévő ajtó. Egyfolytában a kezemmel matattam vagy a számat csipkedtem. Aztán a kilincs megmozdult, felpattantam a kanapéról. Amit megpillantottam gyönyörű volt, olyan varázslatos. A szép öltönyt mintha rá öntötték volna. A kék nyakkendő nem volt megkötve rendesen csak lezser lógott a nyakába. Mintha csak tudta volna, hogy a ruhám kék. Haja tökéletesre be lett lőve. Arcát borosta díszítette. Kezét felém nyújtotta és pedig elfogadtam a kedves gesztust és belé karoltam.
- Csodálatos vagy. - suttogta halkan.
A többiek már elmentek a legközelebbi hotelbe, ahova mi majd csak este csatlakozunk. Mielőtt kiléptünk volna a turné busz ajtaján, megigazította a nyakkendőjét. Vettem egy nagy levegőt. Erősen markoltam a táskámat, és valószínű Zayn kezét is mert egy kicsit felszisszent majd elmosolyodott.
Kicsit lazábbra engedtem a szorítást.
- Jönni fog értünk egy limuzin. - mondta nagy mosollyal az arcán.
Persze..mit is gondoltam. Nem taxival megyünk, hiszen Ő Zayn Malik, a híres One Direction tagja. Válaszul csak megforgattam a szememet és a távolba bámultam.
- Valami baj van? - kérdezte ijedt hangon.
- Nem nincs..vagyis csak én már vagy 100 éve nem randiztam senkivel. - nevettem fel.
- Szóval azt akarod mondani hogy egy 118 éves csajba zúgtam bele. - röhögött.
- Hülye vagy! - motyogtam és egy aprót boxoltam vállába.
A csodaszép járgány percek alatt megérkezett. Kiszállt belőle egy jól öltözött idős emberke és kinyitotta nekünk az ajtót, mi pedig szépen lassan leültünk a hatalmas bőr ülésekre.
- Pezsgőt? - kérdezte Zayn, miközben egy kis mini hűtőt nyitott fel, benne a lehűtött itallal.
Bólogattam és átvettem a pezsgős poharat.
- Akkor koccintsunk mondjuk....Ránk! - nézett rám azokkal a csodaszép mogyoró barna szemekkel.
- Akkor .... Ránk. - mondtam vonakodva.
Egy kicsit beszélgettünk még a családról, barátokról. De inkább Ő beszélt mint én. Én csak kérdezősködtem. Megérkeztünk. Ahogy kiléptem a meleg autóból megcsapott a hűvös szél, és az egész testemet átjárta a hideg. Belekapaszkodtam barátom karjába. Ahogy elindultunk pár fotósra lettem figyelmes. Nem is pár...egy csomó fotósra.
- Ne nézz a kamerába csak szépen gyorsan sétáljunk be! - adta az utasítást Zayn nagyon halkan.
Gyors léptekkel még szépen és mutatósan sétáltunk be az étterembe. Közben azt hittem megvakulok a sok vakutól. Volt olyan aki szó szerint a képünkbe nyomta a gépét,csak hogy tudjon csinálni egy közeli képet.
Zayn bemutatkozott és elmondta, hogy foglalt asztalt, majd mellénk pattant egy pincér, aki a helyünkre kísért.
Kintre foglalt helyet, az erkélyre ahonnan csodálatos volt a kilátás. Látszódtak a világító utcai lámpák és a lakásokból kiszűrődő fény..egyszerűen csodás volt. Malik kihúzta nekem a székét én pedig helyet foglaltam rajta. Megrendeltük az ételeket és az italokat.
- Most én is megismernélek! - szólalt fel és belekortyolt a vizébe. - Mi van a szüleiddel?
Utálom ezt a kérdést.
Akkor most nagy levegő és ledarálom neki a szöveget.
- Szóval...apám drogos, anyám pedig meghalt...a kis öcsémet pedig elköltözésemig én neveltem, most pedig a keresztanyjánál él Brazíliába. - hadartam gyorsan, de a szívemben az éles fájdalom még így is megmaradt.
- Sajnálom az anyukádat. - mondta. - Szabad megtudnom miben halt meg?
- Nem nem szabad. - kiáltottam rá.....- Vagy is..de..persze...szóval anyám öngyilkos lett apám miatt. - fejemet lehajtottam és az ölemben lévő kezeimet bámultam.
Nagy volt a csend, meg kellett törnöm. Felpillantottam és akkor vettem észre, hogy Zayn szabályosan bámul. Elpirultam, megvillantotta csoda szép fehér fogsorát. Neki kezdtünk az evésnek, nekem pedig megcsörrent a telefonom.
- Ne haragudj..ezt most fel kell vennem. - mondtam és felálltam az asztaltól, a mosdóig szaladva.
Ismeretlen szám.
- Igen? - kérdeztem bele.
- Na mi van Loretta..a drága kis szerelmed vacsorázni vitt, te meg a mosdóba szaladsz egy hívásomra? - szólalt meg Kevin.
Nem igaz..ez a mocskos szemét nyomoz utánam, és lehet most is itt van.
- Mit akarsz? - harsogtam dühösen.
Kezemmel megtámaszkodtam a csapnál.
- Csak egyet. Ne lépj ki különben azt megkeserülitek mindannyian. Ha kell a koncerten minden rajongó előtt lövöm le őket. És azzal fogom kezdeni akit a legjobban szeretsz! Végig fogod nézni ahogy meghal. És tudod, hogy megteszem! - kiabálta.
Nem hagyhatom. Nem hagyhatom, hogy végezzen velük.
- Visszalépek. - suttogtam halkan. Szám kiszáradt, lábaimban már alig volt erő. Magamat bámultam a tükörbe, hogy mekkora egy undorító ember is vagyok valójában.
- Ez a beszéd. ! - mondta. - Akkor ma 11kor vár rád egy kis elintézni való a hídnál.
- Rendben. - válaszoltam könnyes szemekkel, majd lecsaptam a telefont.
Miért? Miért szálltam bele annak idején ebbe a kis "játékba". Nem tudom meddig ülhettem a földön. A sminkem kibírta a könnyeket és nem kenődött el. Felkeltem, ruhámat eligazgattam és kisétáltam vissza Zayn-hez.
- Minden oké? Ki keresett? - kérdezte aggódva.
Nem mondhatom el neki az igazat.
- Az öcsémmel beszéltem. Nagyon tetszik neki Brazília. - vágtam rá gyorsan és elmosolyodtam.
Haza fele sétáltunk, ujjainkat összekulcsoltuk. Néhány fotós követett minket de Zayn szerint ez nem vészes, hanem kevés. Pedig voltak vagy 30an. Amikor megérkeztünk a hotelhoz, annyit mondtam Zaynnek, hogy gondolkozni szeretnék és sétálnék még egy picit. Egyet értett velem, tudja, hogy gondolkoznom kell, még ha alapból nem is azért megyek el. Egy puszit nyomott a homlokomra majd besétált az ajtón. Levettem a lábamról a hatalmas magassarkút és a kezembe vittem tovább. Nagy léptekkel indultam a hídhoz, bár könnyes szemekkel. Ahogy odaértem megláttam a férfit, akit ki kell végeznem. A távolban pedig észre vettem Kevint. Szóval most is figyel. Közelebb mentem a hídon álló pasashoz, akinek rózsa volt az egyik kezébe a másikba pedig egy kis dobozka. Ez nem egy pedofil...ez az ember szerelmes. Kev is pár lépésre volt tőlem. Elővettem a táskából a fegyveremet és a pasira céloztam, ám amikor eldördült rántottam rajta egyet és Kevint lőttem le. Odafutottam a főnökömhöz.
- Hülye kurva! Miért is engem lőttél le? - nyökögte a földön elterülve.
- Egy nem vagyok kurva. És hogy miért téged megkeserítetted az életemet ebbe a pár napba. Nem fogtad fel hogy kilépek! - motyogtam neki vigyorogva.
- Pont ezért a bátorságért..amiért most megöltél...szerettelek. - mondta összefüggéstelenül a mondatokat, majd lehunyta a szemét és elengedte magát. Meghalt. Sírtam, amiért el kellett tennem láb alól de örültem, amiért többé nem fenyeget semmi féle veszély. A hullát eltüntettem, úgy ahogy Kevin szokta, így soha nem találják majd meg. Majd koszosan, véresen sétáltam vissza a hotelbe. Depressziós érzés kerülgetett. Ahogy felmentem a 156-os szobába, még mind az 5 fiú ébren volt. Csak Eleanor aludt.
- Merre voltál? Jól vagy? - rohant oda Harry amikor meglátott.
A többiek szomorú arccal néztek és várták a választ.
- Soha többé nem bánt minket az a görény. - mondtam szomorúan, kezemből kidobtam a cipőmet és fegyveremet ami hatalmasat koppant.
- Megölted? - kérdezte Harry meglepődve.
Szemeimet lehunytam, szemöldökömet összevontam és lekuporodtam a földre. Hirtelen mindenki körém gyúlt. Mellém ültek a földre.
- Mégis miért tetted? - kérdezte félve Zayn.
- Hogy miért? Újra meg kellett volna tennem. Megölnöm és srácot, aki a barátnője kezét akart megkérni éppen akkor. Ha nem teszem meg....akkor azokat bántotta volna akiket jelenleg szeretek...TITEKET. - néztem fel rájuk. Szememből hatalmas könnyek folytak le.
- És megölted? - kérdezte Niall.
- A srácot..? Nem őt nem. Helyette Kevint öltem meg. - mondtam.
- De hát ez nem rossz dolog. Jót tettél. Minket védtél. - mosolygott Liam és letörölt pár könnycseppet.
- Új életet akarok kezdeni! És kitörölni ezt az egészet, innen. - mutogattam a fejemre.
- Segítünk! Már ha hagyod. - fogta meg a kezemet Zayn, és bátorítóan rám mosolygott.
- Kezdjük egy név változtatással. - ajánlotta Harry.
- Igen mondjuk Loretta helyett lehetnél Louisita. - nevetett Louis. Mire mind egy kicsit nevettünk.
- Komolyra fordítva válassz másik nevet most. Paul a managerünk még ma éjszaka elintézi az új papírjaidat az új neveddel. - fordította rám tekintetét Liam.
- Legyél Hillary. - kiáltott fel viccből Zayn.
- Oké. Nekem az jó lesz.- vontam vállat.
Liam gyorsan elküldte az új nevemet. Kell egy kis idő amíg majd hozzászokok. Szóval új élet, új stílus.
Zayn megfogta a derekamat és magához húzott, majd megcsókolt. Bevonszoltuk magunkat a szobán belül lévő kisebb szobába. Ledobtam magamról a kényelmetlen ruhát és bebújtam az ágyba. Zayn hátulról átölelt és nagy nehezen de nekem is sikerült elaludnom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése