A TÖRTÉNET MOST EGY IDEIG ZAYN SZEMSZÖGÉBŐL LESZ
*Zayn szemszög*
Nem tudtam aludni. Egész éjjel Lor..vagyis most már Hillary járt az eszembe. Sajnálom amiért ilyen és nem tudom miért, de vonzódom hozzá. Tetszik, hogy nem az a jó kislány, aki minden szóra pattan. De nem tetszik, hogy embert öl. Szeretem de...ez bonyolult. Tegnap a frászt hozta rám. De a randi elején olyan nyugodt volt. És jó kedvű. Visszahozom azt a lányt aki volt. Én. Én akarom Őt..de tényleg teljes szívemből.
Bementem a szobába. Hillary nyugton feküdt. Csak bámult maga elé. Egy apró mosoly volt a szája sarkában, de szemében egy kis könny csepp bujkált. Leültem mellé az ágyra. Tekintetét felém fordította. Egy kis félelem futott át rajta. Talán azért mert fél...Ő is fél? Fél, hogy talán elveszít?
- Jó reggelt. - szólalt meg angyali hangon.
- Neked is. - kicsit közelebb hajoltam hozzá, hogy egy csókot lopjak tőle kora reggel. Kezét óvatosan, remegve a nyakamhoz emelte és ajkait az enyémre tapasztotta. Amikor velem volt olyan volt mintha kicserélték volna..mintha szó szerint nem Lorettával lennék hanem az új élettel teli Hillary-vel. Mikor ajkaink elváltak, arca komolyra váltott.
- Haragszol rám? - kérdezte félve. A takarót a szeméig felhúzta. Nem mert a szemembe nézni. - Hillary! Én nem haragszok. - nyökögtem.
- Félsz tőlem? - hangzott a takaró alól egy ideges kemény hang.
Most erre mit mondjak...legyek őszinte..IGEN félek..egy kicsit. A csend talán választ adott számára. Lehúztam róla a takarót. Könnyek folytak le az arcán. Letöröltem.
- Egy kicsit félek. De nem annyira, hogy ne legyek veled! - suttogtam felé. - Nem akarlak sírni látni!
Nem felelt. Kikelt az ágyból és távozott a szobából. Az ajtót becsapta. Itt hagyott. Mit is gondoltam, elmondom neki, hogy félek tőle, és majd azt mondja "ja jó semmi baj"...hát nem. Most, hogy idegesen elment, ki tudja mit fog csinálni. Utána rohantam de már eltűnt.
*Hillary szemszöge*
Tudtam...fél tőlem. Csak találnám már meg Harry-t. Valahogy benne bízok. Neki elmondanám. Most és azonnal. Megpillantottam a fürtöst a büfénél.
- Harry!!!!!! - kiáltottam felé könnyes szemekkel, de boldogan, hogy végre meg van.
- Hill. - mosolygott rám. - Te sírsz?
Nem válaszoltam csak magamhoz húztam. Szükségem volt az ölelésére. Megnyugtató volt.
- Mi a baj? - emelte fel az arcom.
- Harry..Zayn fél tőlem! Érted. Életemnek ennek a szakaszának az értelme retteg tőlem! - törtem ki magamból.
- Nyugodj meg! Mit mondott pontosan? - kérdezősködött. Újra átgondoltam a mondatát.
- Ennyit "Egy kicsit félek. De nem annyira, hogy ne legyek veled" - idéztem pontosan Zayn mondatát.
- Butus vagy! Szeret téged.!! - ordibálta.
- Tudod mit hagyjál békén te is! - kiáltottam el magam és kisurrantam a szobából.
- Nem látod tisztán a dolgokat. - kiabált utánam.
Miért kellett nekem azon az estén kiszúrnom azt a kibaszott asztalt? Ha akkor nem veszem észre ezt az öt hülyét most nem itt tartok. Mérgemben a velem szemben lévő falba csaptam. Hatalmasat csattant a falon. Niall pedig kilépett a fal rejteke mögül. Az ő szobájának fala volt.
- Te mit csinálsz itt? Te beleütöttél a falba? - nézett rá a kezemre, ami iszonyatosan piros volt.
- Nem rád tartozik mit csináltam! - vágtam rá.
- De igenis rám is tartozik ... hiszen barátok vagyunk! - jött felém és megfogta a kezemet.
Barátok? Nekem nincsenek barátaim..csak Eleanor. De ő se bírja a hülyeségemet.
Csendben kötözte be a kezemet amit én túlzásnak gondoltam, de legalább Ő megnyugszik.
Kiléptem a szobából se köszönöm..semmi nélkül, csak mentem. Azt vettem észre, hogy még mindig pizsibe vagyok. Itt az ideje vissza mennem a szobába.
*Zayn szemszöge*
Az ajtó kinyílt kissé könnyes szemekkel bámultam ki lép be rajta. Amikor megláttam Hillary-t megnyugodtam, de megpillantottam a kezét és fájdalom nyílalt belém.
- Mi történt? - pattantam fel és oda rohantam.
- Csak elestem. - gügyögte. Tudom, hogy hazudott, olyankor mindig megrebegtette a szempilláit. Ahogy rám pillantott, észrevettem, hogy barna szeme feketén csillog. Még a vak is érezné rajta, hogy ideges. A szekrény előtt állt csendben..de hallottam ahogy zokog.
- Hill...én szeretlek. - léptem háta mögé. Derekánál fogva átöleltem. Kirázta a hideg az érintésemtől. - Tök mindegy, hogy Hillary-nek hívnak vagy Lorettának...hogy ölsz vagy nem..mindegy! Szeretlek.! Érted? Nekem kellesz úgy ahogy vagy. - sutyorogtam fülébe félve.
Lassan fordult meg, hogy szemembe nézhessen.
- Szeretsz? Engem? - nézett rám kis kutya szemekkel.
Miért hiszi azt, hogy nem lehet Őt szeretni? Hiszen egy tündér...persze az ördögi énje mögött.
- Igen..téged. - simítottam végig könnyes arcán. Kicsit felmosolygott.
- Elfelejtjük mi történt eddig? - suttogta.
- Felejtsük! - sóhajtottam és gyengéden megcsókoltam.
*Zayn*
Ma koncertünk lesz és Hillary is most fog először dolgozni. Paulnak sikerült a névváltoztatás. A teljes neve pedig Hillary Styles lett. Harry tanácsára. Ő is nagyon megszerette a csajszit.
Egy hatalmas szobában készülődtünk közösen. Látszott Hill-en, hogy nagyon izgul. Arcán ott volt a "Mit vegyek fel?" tekintet. Összevissza matatott a szekrényben aztán kikapott egy egyszerű mégis csinos ruhát. Amikor felvette igazán jól mutatott rajta. Rajtam és a többi fiún már Lou munkálkodott és a sminkünket tette fel. A gyönyörű lány kilépett a fülkéből, és felénk jött.
- Akkor én csinálom a hajatokat. - nézett ránk, és látszott arcán a feszültség.
Hillary odalépett, Harry-hez és megigazította a rakoncátlan fürtjeit. Telefújta hajlakkal, hogy megálljon és kész is lett. Ő ilyet is tud? Ez újdonság. Én jöttem. Hajamat vízzel fújta be, így az szó szerint az arcomnak tapadt. Keze remegett. Tényleg izgult. Felfelé szárította a hajamat majd zselével és hajlakkal felállította azt. Tökéletes lett. Jobb nem is lehetett volna. Kész lett mindenki. Itt volt az idő, hogy felmenjünk a színpadra. Lou még igazított egy kicsit a gönceinken. A fülesek a nyakunkba lógtak. A hangosba felszólalt, hogy One Direction és egymás után pattogva vettük az irányt a hatalmas színpadra.
*Hillary szemszöge*
Tényleg féltem, hogy mégis, hogy sikerül a srácok haja. De meg voltam magammal elégedve. Büszke voltam magamra...talán négy év után először. Néztem a fiúkat. Ez volt az első, hogy élőben hallhattam őket, és láttam őket egyáltalán színpadon. De egyszer csak elment a hang, és áramszünet lépett fel. Eszembe jutott amit Kevin mondott, hogy akár a színpadon is megölné őket. Mi van ha megkért valakit, hogy végezze el a munkát helyette? Nem lehet. Nem ölheti meg őket. Fogott el a rettegés. A fiúk elnézést kértek több millió lánytól és sráctól akik a színpad előtt sikítoztak.
- Mi a fene történt? - kérdezte Niall, Pault.
- Minden mindjárt jó lesz!! - motyogta.
Louis rám nézett.
- Jól vagy? Sápadt vagy? - kérdezte.
- Mi van ha...ha most küldött ide valakit? - suttogtam neki oda.
- Ne hülyeskedj! - mosolygott és egy hajszálamat a fülem mögé tűrte, majd a zsebébe nyúlt és egy apró dobozkát szedett ki belőle. - Megkedveltelek. Harry-vel közös tetkónk van, és kb annyira bírlak mint Haroldot. Szóval vettem egy medált. Egy teli hold jön ki belőle. Az egyik fele a tiéd! - nyújtotta felém a szürkés félholdas nyakláncot. - Na akkor a nyakadba akasztom Kisasszony. - mosolygott.
- Köszönöm. - vigyorogtam, mint valami bolond. Eleanor valahonnan a kilátóról nézte a barátja koncertjét. A villanyok újra felkapcsolódtak és minden kivilágosult.
- Jól vagy Drága? - lépett oda mellém Zayn.
- Minden oké. Jók vagytok. - mondtam nem túl bátran.
Mielőtt újra a színpadra termettek volna, egy puszit nyomott homlokomra, majd el is tűntek. Majdnem megsüketültem, mikor a fiúk visszatértek és a rajongók meglátták őket. Következtek a twitteres kérések, amelyek minden koncerten vannak...tudtam meg Paultól.
Annyi hülyeséget kértek tőlünk..rappeljenek, harlem shakezzenek, bukfencezzenek. Aztán Liam olvasta fel a következő kérést " Szeretnénk látni Zayn új barátnőit..a stylistot. Mert még csak képen láttuk a gyönyörű hercegnőjét". Hogy engem? Hercegnő? Ez miről beszél?
Paul rám nézett. Tudom mindenről Ő dönt. A szemeivel rám nézett és mosolyogva a színpad felé biccentett.
- Menjek fel.....oda? - néztem a hatalmas terepre.
- Indulj már. - nevetett a manager. - Jó ötlet végre nem titkolni a kapcsolatot.
Egy hangmérnök a kezembe adott egy mikrofont, és a lábaimmal a lépcsők felé mentem. Szívem hevesen vert. Kezem remegett. Kiléptem a backstage-ből és a színpad szélén álltam. Hatalmas sikongatásokra lettem figyelmes, ahogy megpillantottak. Egy szép mosolyt villantottam feléjük. Még nagyobb lett a zsivaj. Ahogy a srácok mellé érkeztem Zayn átkarolt és rám mosolygott.
- Mutatkozz be nekik! - mondta a mikrofonjába Niall.
- Hello. - nyögtem ki. A fiúk röhögni kezdtek, amikor remegett a hangom. Hallottam, ahogy Harry odasúgta Louisnak, hogy "Wow Hill mégis tud félni valamitől". Amitől röhögnöm kellett. - Szóval Lo...vagyis Hillary Styles vagyok. Semmi közöm Harry-hez...csupán egyszerű véletlen a név rokonság. Stylistként dolgozok Lou-val. - a nagy tömegből meghallottam, hogy egy lány felkiált, hogy nálam szebbet nem látott és összeillek Zaynnel. Szemem könnybe lábadt. Nem sírhatok fent a színpadon több millió ember előtt. Hajtogattam magamba, de azért egy kis könnyecske kigördült. Zayn ezt észrevéve, magához ölelt.
- Meghatottátok a szerelmemet...wow..ügyesek vagytok. - harsogta a fülembe a mikrofonba. - Maradj fent a színpadon az utolsó számunkon. - folytatta.
Leültem az egyik lépcső fokra a kivetítők elé. Néztem ahogy Ők is leülnek a másik oldalra, a lépcsőkre. Egy nyugodt gitár hang kezdődött meg, minden elsötétült csak a telefonok kijelzői világítottak. Elővettem az enyémet is és lekaptam a pillanatot. Zayn hangjára lettem figyelmes. Gyönyörű volt a szöveg. Egyszerűen a sírás kerülgetett. Nagyon tetszett. Most már mondhatom, hogy BARÁTOM a szólóinál egyfolytában engem nézett és a refrénnél is. Megható pillanat volt. A dal végén Louis beszélt.
- A dalt az újdonsült One Direction barátnőnek írtuk. Vagyis Hillary-nek. Imádlak Hill. - mondta. Majd a fények újból kialudtak. A rajongók sikítoztak. A koncertnek vége lett. Mindannyian lejöttünk a színpadról.
- Szép volt csajszi.- pacsizott le velem Paul.
- Ezt tényleg nekem írtátok? - fordítottam a fejemet az öt izzadt srác felé.
- Igen. - bólogattak.
- Gyönyörű. - mondtam könnyes szemekkel.
- Te még sohasem hatódtál meg köztünk. - simogatott meg Liam.
Ekkor jöttem rá, hogy Ők tényleg a barátaim...akik ahogy a dal is szól elfogadtak az összes hibámmal együtt! Szeretnek! És én is őket. Ez volt az a pont, ami megváltoztatta az életemet. Nem éreztem bosszút senki iránt. Még Kevin iránt sem. SENKI.
- Szeretlek. - jött oda hozzám Zayn és megcsókolt.
---
Újságírók ezrei álltak az autónál. "csak egy képet az új szerelmesekről" .... "Harry hadd nyomjunk rólad egy közelit"...."Niall mosolyogj egyet a Timesnak"! Majdnem meghülyültem...Ők pedig lazán kezelték. Zayn átkarolt az autó előtt és fülembe súgta "MOSOLY"!!! Nem is tudtam nem mosolyogni. Kattogtak a vakuk..azt hittem egy pillanatra, hogy megvakultam...de persze nem.
Az autóba fél óra után sikerült beülnünk..de még mindig vigyorogtam.
- Hillary? Az arcodra fagyott a mosolyod? - poénkodott Hazza.
- Jó kedvem van.....Boldog vagyok. - mondtam ki..HANGOSAN..kimondtam..mert ezt éreztem.
A srácok ujjongtak..Paullal és Eleanorral egyetemben.
- Akkor gondolom most megünnepeljük valami bulival! - nézett rám El.
- Nem nem kell...elég ha kikölcsönzünk valami filmet és popcornozunk. - mondtam.
- Ki vagy te és hova vitted Hillary-t. - nézett rám röhöve Harry.
Egész úton nevettünk. A hotelbe pizsibe bújtunk és a DVD-be beraktuk az Igazából Szerelmet..ez Harold kedvenc filmje. Nagyon romantikus volt. Főleg álmaim férfiának karjában..csodás volt, ahogy hallgattam a film közben az ütemes szívverését és érezhettem simogatását a hátamon.
- Iszonyatosan szeretem az Új Hill-t . - suttogta Harry.
- Én is magamat. - mosolyogtam mint valami ökör.
A legromantikusabb résznél Zayn a fejemhez nyúlt és magához emelte, majd megcsókolt. A többiek nagyon mosolyogtak.
- Zayn te sem voltál még ilyen boldog soha senki mellett! - nézett minket Liam...
Barátom ezt csak egy igenlő mosollyal nyugtázta és továbbra is egymásnak fekve néztük a filmet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése